Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)

1949 / 1-4. szám

a szárnyasokat. Az egér és a patkány szintén fogékony. Az átvitel módja még nem ismeretes, a kullancs gyanúsítható. Az emberi megbetegedés formája a kortól függ. A felnőttön egészen enyhe, néha subklinikai megbetegedést okoz, járhat bronchopneumoniával és a typhushoz hasonló papillomacularis bőrkiütéssel. Ritkán chronikus encephalitist okoz. Gyermekeknél encephalitis formájában jelentkezik és a legsúlyosabb az intrauterin vagy közvetlenül a születést követő időszakban fellépő encephalo-myelitis. A szem fertőzése valószínűleg transplacentarisan történik, de lehetséges az agy felől is, az opticus mellett, a liquor útján. Már az újszüllöttön megmutatkozhat. Enyhe formában sárgaság, convulsiók, spasticus deformitások, splenomegalia, hepatomegalia és kiterjedt gócos encephalitis, amely ha a gyermek életében maradt, meszes gócok formájában mutatható ki az agyban, így a röntgenképen láthatók és elsőrendű diagnosticus fontosságúak. Gyakran van hydrocephalus, de microcephalia is lehetséges. A szemen microphthalmus és más fejlődési rendellenességek, membrana pupillaris perseverans, néha cataracta pol. post., lenticonus post. Strabismus gyakori. A legkarakterisztikusabb elváltozások a funduson találhatók. Gócos chorioiditisek, amelyek az acut stádiumban barnásvörös duzzanatok formájában láthatók, főleg a maculatájékon. A góc mindig pontosan körülírt és a szomszédos részlet teljesen ép, az üvegtest tiszta. Lezajlás után körülírt gócos chorioidea-retina atrophia látható, a szélén pigmenttel, amely néha az atrophiás területben is megjelenik. Heges kötegek húzódhatnak az üvegtest felé. Az üvegtest maga azonban feltűnően tiszta. Bizonyos fokú opticus atrophia majdnem mindig látható. A betegség kimutatására specifikus komplementkötési reactió használható. Gyógyításban a penicillin hatástalan. A sulfamidok in vitro hatástalanok, de in vivo hatásosnak látszanak. Esetleg arsen és antimontól várható hatás, amelyek már más protozoonok ellen hatásosnak bizonyultak. Galla Emil.- Conjunctiva; trachoma, blennorrhoea.

LOEWENSTEIN A. : Trachoma virus and the morphology of Inclusion bodies. —• A trachoma virus és záradéktestek morphologiája. — (American Journal of Ophth. 28. No. 3. 282—286. pp. 1945.)

A trachománál található záradéktestek fejlődési összefüggésben vannak a vírussal, mely a betegséget okozza. A vírust még nem sikerült kitenyészteni. A trachománál talált záradéktesteket nem lehet megkülönböztetni más conjunctivális megbetegedésben találtaktól. A záradéktestek megjelenési formája különböző a kaparékban és a metszetekben. Az epithelialis kaparékban jelentős polymorphismust mutatnak. Különböző nagyságúak, 0-25 n-től 1-0 n-ig. — Két esetről számol be. Negatív leletek után, a hatodik napon sok epithelialis sejtben megtalálta az elemitestek és az initialis testek minden megjelenési formáját, majd a 15-ik napon megtalálta az első típusos záradéktestet, mely halványan festődött. Később kifejlődött a klasszikus trachoma, típusos záradéktestekkel.

A szerző úgy képzeli el a betegség lefolyását, hogy a virus (elemitest) betör a conjunctiva felszínes hámsejtjeibe, initialis testté fejlődik és az utóbbiak megszaporodása folytán jellemző záradéktest alakul ki. A nyirokáramlás szállítja a viruselemeket a mélyebb epithelialis rétegekbe és a subepithelialis szövetbe. A trachomás folliculusok lymphocytákból, plasmasejtekből, fibroblastokból és makrophagokból (Marchsand) állnak. A makrophagok tartalmazhatnak félig megemésztett sejteket, erythrocyta-maradványokat, magtörmelékeket, de nem tartalmaznak granulákat, melyek záradéktestekre emlékeztetnek. Szövettani metszetekben megfigyelhetők a betokolt záradéktestek csoportos elhelyezkedése a felületes hámrétegekben. A középső rétegekben a betokolt záradékok kisebbek lesznek, kevesebb elemi testekkel. Azok az elemi testek, melyek szabadon vannak az epithelialis plasmában, azonosak lehetnek magával a vírussal is. Betokolt telepek nem találhatók az epithelium legmélyebb rétegeiben. A subepithelialis szövetekben és a beteg tarsusban fibroblast jellegű reticulum-sejtek voltak különböző nagyságú kék és lila granulákkal, de sok volt egyenlő nagyságú és hasonló a hámban lévő elemekkel.