Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)

1949 / 1-4. szám

A firenzei Egyetem Szemklinikájának közleménye.

Á phlogosis chronica fronto-basilaris szemtünetei

Irta: Prof. B. Alajmo ('Firenze).

Klinikámon 1942 óta rendszeresen foglalkozunk az opticus-chiasma lágy agyburkának gyulladása és az endocraniosis között fennálló kapcsolatokkal mind anatómiai, mind histologiai szempontból. Különösen tanítványom, Rubino, tanulmányozta behatóan ezt a kórképet, amelyet vizsgálatainak alapján a Morgagni-f syndroma mellé soroltunk.

E vizsgálatok folyamán sikerült a Morgagni-f syndromát (hyperostosis frontalis interna, adipositas, virilismus, egyéb idegrendszeri és endocrin zavarok) új szempontból megvilágítani azáltal, hogy ennek okát olyan agyalapi gyulladásokban látjuk, mely érinti az endocraniumot, az arachnoideat és hypophysis-köztiagy területét is. (Rubino.)

1946-ban Lunedei ajánlotta a phlogosis chronica fronlo-basilaris elnevezést, mely magába foglalja az egyszerű chronicus arachnoiditisektől kezdve a Morgagni syndromaig az összes endocraniosisokat. E kórkép tünetei a következőképen csoportosíthatók:

radiológiai elváltozások (meningealis, vascularis, koponyacsontbeli elváltozások),

köztiagy tünetek (artériás hypertensio, diabetes insipidus, lipoidanyagcsereforgalmi zavarok),

belsősecretios (hypergenitalismus, virilismus), psychikus zavarok, chiasmatünetek, fejfájás.

A közös kóroki tényező, focalis infectio (chronicus sinusitis, adhero-mesenteritiis tbc) által kiváltott állergias-hyperergias, chronicus phlogosis.

Azon eseteken kívül, melyben a hyperostosis frontalis interna, klinikai képét súlyos szemtünetekkel járó arachnoiditis optieoehiasmatiea uralja, a szemtünetek a ,,meningo-endocraniosis“-nak nevezett gyndromában is elsőrendű fontosságúak.

A chiasma, diencephalon, középső agykamrák közötti anatomotopographiai, valamint fejlődéstani összefüggések igazolják a középagy laesioja kapcsán fellépő szemtüneteket.

A szemtünetek lehetnek ohjecHvek (szemtükri és ophtalmodynamometriai) és functionalisak (látótérelváltozások).

Az objectiv tünetek közül elsőnek említjük a vena centr. retinae teltségét, ellentétben a szűk artériákkal, a látóidegfőnek enyhe elmosódottságát, amely néha oedema papilloretinealis-ig fokozódhat; többékevésbbé jelentős a retinaarteriák diastoles nyomásemelkedése.

Mindezen elváltozások liquorkeringési zavarra utalnak, mely különben is a syndroma röntgen képében domináló jelenség: valószínűleg az általános symptomák is ennek tulajdoníthatók, mint pl. a fejfájás.

:) A Centenaris Nagygyűlésen 1948. szept. 6.-án elhangzott előadás.