Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
206 és a lebeny között éles határ nincs, és hogy a lebeny sejtjei és rostjai bár az eredeti lebeny teljesen átalakult, mégis a felülettel párhuzamosan helyezkednek el. 2 hónapos eset. Műtét közben a trepán nasalisan a lebenyt csak részben szabadította fel, e helyen a leválasztást Graefe késsel tettük teljessé. — A 14. napon a lebeny közepe csaknem teljesen tiszta, csak a mélyebb rétegekben sejthető egyenetlenség. Ereződés nincs. 24. napon a lebeny mögött tömött hártya figyelhető meg. A 30. napon a lebeny mögötti hártya összefüggő, átlátszatlan tömeget alkot. A lebeny nasalis fele borús, egyebütt tiszta. A 60. napon változás nincs. Szövettani lelet : A lebeny eredeti szövetét nagyrészben megtartotta. Hámja ép. A parenchyma rostjai szabályosak. Az egész Descemet a lebeny egyik oldalán felgyürődött, a lebeny másik felében tehát Descemet nincs. A felgyürődött Descemet mögött tömött kötőszövetes retrocornealis hártya van, amely ott ahol a Descemet hiányzik közvetlenül összenőtt a lebennyel és a csarnokon keresztül összeköti a hegeket. A heg szabálytalan szélességű, helyén már sejtszegény kötőszövet van, amely egyik oldalon a lebeny állományába több széles nyúlványt bocsát csaknem a lebeny közepéig, míg a csarnok felé a retrocorneális hártyába folytatódik (20. ábra). Megjegyzés : A lebeny kétségtelenül él, bár szerkezetében szabálytalanságok mutatkoznak. Ott, ahol a seb helyén lévő hegszövet a lebeny parenchymájába nyúlványok alakjában benyomul, valószínűleg kötőszövetes átalakulás indult meg, de a folyamat meg is állt. A lelet alapján úgy látszik, hogy a parenchyma elsődleges károsítottsága az az inger, amely a sebből a sarjszövet burjánzását kiváltja. Ez azért nagyjelentőségű, mert a mellett szól, hogy a tisztán begyógyult, nem heges lebeny bizonyosan eredeti felépítésében tovább él. A lebeny szövetének károsítottsága valószínű nem egyedüli oka a heg burjánzásának, hiszen a csarnokban nincs pusztuló szövet, mégis a lebeny mögé hatolhat a hegszövet. Tehát tekintetbe kell venni a kötőszövetnek egyénileg különböző burjánzó tulajdonságát, amely például a keloidokban olyan feltűnően nyilvánul meg. 2 hónapos eset II. Mindvégig homályos lebeny, amelyhez iris húzódik. A befogadó corneában néhány mély ér, amelyek a lebenyt nem érik el. Szövettani lelet: A lebeny egészében heggé alakult át. A Descemet a lebeny egyik oldalán összegyűrődve látható, szomszédságában sok pigment tartalmú sejt és üregképződés figyelhető meg. Mögötte szintén pigmentált tömött heges hártya, amelybe az iris szélesen belenőtt (21. ábra). 3 hónapos eset. A 10. naptól a 18.-ig a lebeny tiszta. A felszínből nem emelkedik elő. A heg éles határú, keskeny szürke gyűrűnek látszik. A 24. napon a lebenyben borússág észlelhető. A 31. napon a borússág a középen tömöttebb, itt a lebeny a befogadó szintje alá süllyedt. A 60. napon a közép besiippedése kifejezettebb, az áttűnő borússág változatlan. Szövettani lelet: A lebeny egész kiterjedésében vékonyabb, mint a befogadó cornea. A határon a rostok szabálytalan érintkezése látható, ahol a befogadó Descemetje éles széllel végződik (22. ábra). A lebeny hámja feltűnően megvastagodott, középen 20—25 sejtrétegből áll (23. ábra). A cornea alapszerkezete felismerhető. Az alsó rétegek ínszerűen tömörült heggé alakultak át.A Descemet a tömörült rostoktól nem különíthető el. Endothel megtartott. Megjegyzés: A beültetett lebeny bár kiterjedten elhegesedett, megmaradt. Állományának egyrésze tönkrement, de nem pótlódott a befogadó felől, hanem a keletkezett hiányt a hám túlszaporodása pótolta. A lebenyen látható elváltozás valószínűleg a rossz táplálkozás következménye. A felsorolt és nagyrészt mikrophotogrammokkal demonstrált eseteken kívül több teljesen tiszta, részben idősebb eset is szerepel sorozatunkban, amelyek mindegyikénél a lebeny eredeti szövetét megtartotta. A bemutatott esetek a keratoplasztikánál előforduló különböző lehetőségeket, szövettani érdekességeket ismertetik. Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy az átültetett lebeny helyes rögzítés esetén begyógyul. További sorsát tekintve két eset lehetséges. I. A lebeny tisztán begyógyul, eredeti felépítését megtartja, a befogadó állományától jól felismerhető hegszövet választja el, vagy idősebb esetben magszegény, keskeny, egyneműnek látszó vonal látható ezen a helyen. A klinikailag teljesen tiszta
