Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
202 kelt tömörülése okozza. A hám csak a seb mentén van meg. A megtartott szabályos parenchyma felületes rétegeiben beszűrődés látható. A Descemet megtartott, a lebeny szélénél patkóalakban felhajlik. Endothel ép. A sebet fibrin tölti ki, melyet kifelé a hám, befelé endothelre emlékeztető sejtek szövedéke zár el. A két Descemet egymástól távol van (6. ábra). Megjegyzés : A lebeny él, de későbbi sorsát és optikai eredményességét a felszínes beszűrődés és széleinek megduzzadása a tömörült középpel szemben kétségessé teszik. 10 napos eset. A lebeny jól ül a befogadó corneában, de kissé a befogadó szintje fölé emelkedik. Felszíne sima, csillogó, állománya a mélyebb rétegekben finoman borús, mögötte a csarnokban hártya figyelhető meg. A seb sima, szürke gyűrűnek látszik. Szövettani lelet: A lebeny eléggé szabályos cornea-szövetből áll. A hámsejtek részben elpusztultak. A rostok a mélyebb rétegekben homogének. A Descemet megtartott, egyik oldalán nem éri el a lebeny szélét, hanem annak állományába felhajlik, ahol részben a Descemetet áttörve, a seb felől fibroblastok nőttek a Descemet mögé. Ugyanitt a lebem^ belső sarka leszakadt, egynemű, szerkezetet nem mutat. Az endothel helyenként hiányzik. A lebeny mögött fibrin-fonalak láthatók levált endothel-sejtekkel. A sebben sűrűn egymás mellett orsósejtek láthatók, közelében mind a befogadó, mind a lebeny fix-sejtjei megduzzadtak és megszaporodtak. A csarnok felé a sebet lapos sejtek szövedéke zárja el (7. ábra). Megjegyzés : Az egész lebeny mintegy feloldódik olymódon, hogy a lemezek állományát valószínűleg hígabb, de mindenesetre már nem rendesen festődő anyag váltja fel. Közben a fix-sejtek is fogynak és nagyobb területeken teljesen el is tűnnek. Itt a szövet végül is teljesen egyneművé válik, eosinnal kissé rózsaszínűre festődik, a szomszédság felől fibroblastok nőnek be, és a betörés helyétől minden irányban sugáralakban terjednek és lassan helyettesítik az elpusztult szövetet. Legérdekesebb ebben a folyamatban az, hogy a lebeny megtartja alakját és nagyságát, nem genyed el, nem zsugorodik, de átalakul kötőszövetté. 14 napos eset. A lebeny jól ül a befogadó corneában, felszíne sima, állománya a felületes rétegekben tiszta, a mélyebb rétegekben igen finom homály. A befogadó corneában nasalisan néhány mély ér látható, amelyek a lebenybe is követhetők. Szövettani lelet: A lebeny valamivel vastagabb a befogadó corneánál, de nem vasatagabb, mint a cornea széle, a megvastagodás ugyanis a sebtől bizonyos távolságban kezdődik. Állománya két élesen elhatárolt csaknem egyenlő részre oszlik. A külső réteg teljesen szabályos. A hám ép, a lemezek szabályos lefutásúak, tehát ez a rész mindenben szabályos cornea-szövetnek felel meg. A belső réteg sejt- és érdús. A lemezek helyenként szabálytalan lefutásúak, főleg a sejtdús területeken és az erek mentén. Itt a lebeny helyenként már fiatal kötőszövetből áll. Descemet és endothel megtartott (8. ábra). A seb helyén keskeny, még sejtdús kötőszövet van, a mélyebb rétegekben kiszélesedik és a túlburjánzó kötőszövet párnaszerűen a csarnokba domborodik (9—10. ábra). Felül a lebeny oly tökéletesen gyógyult össze a befogadóval, hogy a heg itt már nem is merőleges lefutású kötegnek felel meg, hanem csak sejtdúsahb és szabálytalanabb, mint a cornea, nagyjából a felülettel párhúzamosan elhelyezkedő sejtekből áll. Megjegyzés : A lebeny él, azonban a mélyebb rétegekben a tönkremenő szövet helyét dúsan szaporodó fibroblast-sejtek foglalják el. Ez a folyamat ott élénk, ahol az ereződés sűrű. A hegnek a felszínes rétegekben való viselkedése nagyjelentőségű, mert bizonyosnak tekinthető, hogy az ilyen természetű heg a lebeny rendes táplálkozását akadálytalanul megengedi. 16 napos eset. A lebeny jól fekszik a befogadó corneában, melyben néhány mély ér látható, ezek a lebenyt nem érik el. A transplantatum középen kissé egyenetlen, állománya diffuse borús, hátsó felszínéhez lapszerint iris tapad. Szövettani lelet: A beültetett lebeny kötőszövetesen átalakult (11. ábra). Hámja megtartott, a parenchyma felszínes rétegeiben egyneműen festődő rostmaradványok, különben az egész szövetben igen sok lapos és orsóalakú sejt van, amelyek a mélyebb rétegekben sűrűn helyezkednek el, közülük sok pigmentet tartalmaz (12.
