Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
18 hatására. Az 1%-os tonogen oldat nyomáscsökkentő hatása ugyancsak a corp. cil. fonatainak szűkítése által értelmezhető, dacára, hogy ez a pupillát tágítja.1) Véleményem szerint az esetben is, ha valamilyen chemiai, vagy sec re tios okot fel is veszünk a csarnokvíz termelésére, mégis a domináns factor a fizikális (a filtratio). A műtét előtti retrobulbaris injectio (novocain-adrenalin) ama közismert hatása, hogy a szem helnyomasa mindjárt csökken utána, szintén a fizikális (filtratios) felfogást erősíti, mert hiszen egyszerűen csökkenti az arteriosus vér befolyását. Az art. ophthalm. összeszűkítése által tehát perceken belül megváltozik a szem belnyomása. A pupillának ugyanakkor való kitágulása, mint fentebb már erre céloztam (1. 1. alatt) egyszerűen a motoricus idegvezetés felfüggesztésén alapszik. A pupillatágítás a novocain, a belnyomás csökkentése pedig a tonogen hatása. 4. Legfontosabb mozzanatnak látom annak az igazolását, hogy az emberi szem normális keringése az úgynevezett labilis egyensúly állapotában van. Ez alatt azt értem, hogy az artériás vér befolyásának, valamint a vénás vér kifolyásának igen kevés latitudeje van, vagyis a befolyó arteriosus vérnek torlódás nélkül le is kell folynia a vénákon, különben megnövekedik a szem vértartalma és ezzel a szem bel» nyomása, miáltal azonnal megszűnik a labilis egyensúly, mert a nyomás növekedésével összenyomatnak a kivezető vénák. Az egész viszeres rendszer arra van berendezve, hogy a jszem belnyomásának megnövekedése esetén gyökerei és ferdén átfúródó törzsei lezárassanak, miáltal circulus vitiosus áll elő. A megzavart lefolyás következtében még nagyobb lesz a szem vérmennyisége, ezzel a szem belnyomása és méginkább összenyomatnak a viszerek. Ha az így előállott passiv hyperaemia folytán a csarnokvíz termelése is megnövekedik, akkor méginkább nő a nyomás. Ezt a labilis egyensúlyi állapotot a csarnokvíz termelésének a feladata teszi szükségessé. A csarnokvíz termelésének t. i. az arteriosus befolyás és a venosus kifolyás között kell megtörténnie, s ezen feladat miatt a venosus lefolyás nem lehet olyan szabad, mint az egyszerű keringési területeken. 5. A szem viszereinek leírásánál rámutattam arra a nagy hasonlóságra, mely a corpp. cavv. és a szem viszereinek gyökerei között fennáll. A vénák gyökereinek topographiája (a tunica alb., ill. az ennek megfelelő selera alatt hosszan futó vénák, a törzsek ferde átfúródása ezeken a külső rostos tokokon keresztül, a Schlemm-csatorna ferde lefolyást rendszere) kétségtelenül azt mutatja, hogy a vénáknak úgy a barlangos testek, mint a szem vérkeringésében passiv szerepük van, vagyis a nyugalmi (egyensúlyi) helyzetben levezetik a befolyt arteriosus vért, valamint a felszívódott csarnokvizet, de ezek a rendesnél nagyobb mennyiségű arteriosus vér ömlése esetén mindkét szervben automatikusan lezárulnak és csak a biztosító utak maradnak nyitva a lefolyás számára. Minthogy a barlangos testekben a csarnokvízhez *) *) Eddigi, de még be nem fejezett vizsgálataim alapján ugyanis azt képviselem, hogy a pupiila tágítása a sphincter pupillae rclaxatióján és az így felszabaduló clasticus erőkön alapszik. Az úgynevezett paradox pupillatagulatok is az írisben működő elastieus elemekre vezethetők vissza, melyeknek morphologiája és működése még nincs kellően tisztázva. A kérdés bonyolult természete miatt e helyen ennek további fejtegetésébe nem bocsátkozhatok.
