Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
156 ügyben. A háború elején három tagú bizottság1 megállapította, hogy 1. egyszerű kísérlettel bebizonyítottam, miszerint Credé technikája nem megfelelő és 2. hogy az általam javasolt technika teljesen megfelel céljának. A háború után 1945-ben hazatérve a szemorvos szakcsoportban ismertettem : 1. «A Credé féle prophylaxis tényleges értékét» és egy hónappal később ismertettem a szülész szakcsoportban 2. «Eljárásom a szülés közben történt esetleges kankós szemfertőzés megelőzésére». Prof. Szily Aurél kivételével a kartársak állásfoglalása eljárásommal szemben elutasító volt. Ez a felfogás azonban nem volt helytálló. A szakcsoport helyeselte Credé technikáját, nem talált rajta semmi kivetnivalót és annak fenntartását javasolta. A technikát illetően hamarosan kiderült, hogy a Nemzetközi Vakságügyi Bizottság éppen úgy nem helyesli Credé technikáját, mint én és ugyanazon oknál fogva, hogy t. i. a Credé szerinti becsöppentésnél a cseppek nem jutnak el a kötőhártyazsák minden részébe. (Nemzetközi Vakságügyi Bizottság hivatalos közlése az 1939. évi londoni meetingről.) A Nemzetközi Vakságügyi Bizottság és az én állásfoglalásom között a különbség mindössze annyi volt, hogy a Vakságügyi Bizottság kérte a jobb technika kidolgozását a kartársaktól, én pedig erről mit sem tudva, kidolgoztam a mindenki által egyszerű eljárással ellenőrizhető jó technikát, ismertettem a 2116 esetben kipróbált és a gyakorlatban teljes eredménnyel alkalmazott eljárást. A kartársak tudományos felfogásból eredő állásfoglalása az volt, hogy a sulfamidok helyi alkalmazásban bacteriostaticus hatásukat nem fejtik ki. Azóta már ismertettek laboratóriumi vizsgálatokat és számtalan klinikai közleményt, melyek ezt a felfogást megcáfolták. Egyes kartársak azt állították, hogy a sulfonamidok már azért sem alkalmasak az újszülöttek szemkankójának megakadályozására, mert a sulfmamidok geny (p. aminobensoesav) jelenlétében bacteriostaticus hatásukat nem tudják kifejteni. A kiinduló pont helyességét nem vitatja senki, de az ebből levont következtetést nem tartom helytállónak. Téves az a következtetés, hogy ha a helyileg alkalmazott sulfonamidok bacteriostaticus hatásukat geny (p. aminobensoesav) jelenlétében nem tudják kifejteni, akkor az újszülöttek szemkankó prophylaxisában sem válhatnak be. A tévedés ott van, hogy az újszülöttek szemkankó prophylaxisánál nem kell erre számítanunk, hiszen normális körülmények között a kötőhártyazsákban nincsen p. aminobensoesav és ha a gonococcusok be is jutottak a szülés alatt a kötőhártyazsákba és ezekkel együtt valamennyi p. aminobensoesav is bejutott, hosszú idő telik abba, amíg a gonococcusok saját maguk számára ki tudják termelni a bacterium vitamint, a p. aminobensoesavat; miután azonban a sulf namidot rögtön a szülés után alkalmazzuk, erre nem lesz idejük. Hogy ez így van, bizonyítja 4762 eredményes eset. Van olyan felfogás is, mely szerint eljárásomnak «legnagyobb akadálya a gonococcus-törzsnek sulfaresistenciája». (Orvosok Lapja 1947. XX. szám. Grósz I.) és ez a resistencia 50%-os. A resistenciát illetően ugyanaz a helyzet, mint az előbbi pontban tárgyalt kérdésben. Azt a megállapítást, hogy a go.-törzsek a kankó gyógyításában az esetek 50%-ban sulfaresistensek, nem lehet egyszerűen átvinni a prophy.axisra, hiszen a körülmények, melyek a resistencia kérdésében irányadók, nem ugyanazok a prophylaxisban, mint a gyógyításban. A sulfonamidok a resistens esetekben is eleinte hatékonyak2 és egyes gonococcus-törzsek csak később válnak resistensekké egy csöpp 30%-os sulfacetimid-oldatot csöppentünk és jobbkezünk mutatóujjával az alsó szemhéjon át — középen és belül — enyhe nyomást gyakorolva a szemgolyóra, az így tátongóvá tett felső áthajlás minden részébe eljut a becsöppentett oldat. Ezután lehúzzuk az alsó szemhéjat és az alsó áthajlásba egy csöppet csöppentünk. Ugyanígy végezzük a másik szemen. Miután a becsöppentés után is lehetséges a szem fertőzése pl. a csap alatti fürösztésnél, amikor a vizet egyenesen az újszülött koponyájára folyatják, ezért az ellenőrző vizsgálatoknál közvetlenül a szemtoilette után becsöppentettünk és mielőtt az újszülöttet nyugalomra helyezzük, az előírt módon mégegyszer becsöppentünk. 1 Prof. dr. Dobszay László egyet. rk. tanár, gyermekorvos, dr. Kühbacher Ferenc egyet, m.-tanár, szülészfőorvos, dr. Karoliny Lajos egyet. m.-tanár, laboratóriumi főorvos, 2 Ross. Lancet 1939. I. 1205.
