Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
148 dottakból is nyilvánvaló, hogy meg kell lennie akkor is, ha a szemek fusiomentes alapállása szigorúan párhuzamos. A két szem compensáló képessége együtt bizonyos területet határoz meg, amelyen belül az izmok kényszerű, az akarattól független elmozdulása folytán fusionálás történik ; ez a fusioterjedelem vagy fusioszélesség. Külső határait a kettőslátás beállta jelzi. A második érvet a pathologia szolgáltatja. Ha a fusioterjedelmet megvizsgáljuk tünetekkel járó heterophoridknál, akkor azt minden esetben a heterophoria fajtájának megfelelő irányban, vagy az összes irányokban beszűkültnek találjuk. A beszűkülés azt jelenti, hogy az izmok ebben az irányban, vagy minden irányban nem képesek akkora tcnusos összehúzódásra, mint egészséges állapotukban. Az orthophoriának megfelelő összehúzódás persze most is létrejön, de jóval nagyobb izomfeszültség árán, fenntartásához pedig az izomzat tartalékereje jobban igénybe van véve s ezért fárasztó. Ha a beszűkülés megközelíti, vagy eléri az orthophoria-pontot, vagyis az orthophoria a maximális tónust igényli, az asthenopiás tünetek egészen súlyosak lesznek és perceken belül diplopia is beállhat. Van még egy harmadik bizonyíték is. Ha nagyobb anyagon megfigyeljük a tüneteket okozó phoriaféleségek egymásközti eloszlását, úgy leggyakoribbnak a hyperphoriát és utána az esophoriát találjuk. Az exophoria és a cyclophoria sokkal ritkábban szerepelnek. Ezzel szemben a tüneteket nem okozó phoriáknál kb. fordított a sorrend. Az exophoria a leggyakoribb helyzeti rendellenesség, sokkal gyakoribb, mint akár az eso-, akár a hyperphoria, mégis sokkal ritkábban okoz tüneteket, mint ezek. Ezt az eltérést csak úgy tudjuk értelmezni, ha a fusioterjedelemmel hozzuk összefüggésbe. Mivel a fusioterjedelem legkisebb fel- és lefelé, azután temporalfelé, világos, hogy beszűkülése elsősorban ezekben az irányokban fogja éreztetni hatását, tehát a hyper- és az esophoriának kell a leggyakoribbnak lennie. A mondottakból leszűrhető lényeg az, hogy a fusio kiterjedéséből, ebből a sensoros működésből, közvetlenül következtethetünk az izmok állapotára és működésére. Ezért phoriáknál a fusioterjedelem vizsgálata adja kezünkbe a legfontosabb diagnoslikai jelet, amely nélkül a «szemizomegyensúlyi zavar» fennforgását nem állapíthatjuk meg. Mivel normális fusioterjedelem jó compensáló képességnek és tünetmentességnek felel meg, a beszűkült fusioterjedelem viszont elégtelen compensáló képességnek és egyben asthenopiás tüneteknek, ezért a compensatio alapján választhatjuk el a tüneteket okozó phoriákat a tüneteket nem okozóktól és így a klinikus szempontjából a phoriáknak két csoportjáról beszélhetünk : compensált és decompensált phoriákról. A compensáltság megállapításának elmulasztása valósággal műhiba, mert nemcsak feleslegesen terhelhetjük a beteget hasábos üveg viseltetésével, hanem egyben panaszainak igazi okát is elmulasztjuk felderíteni. A decompensatiót téve meg a phoriák kortanának alapjául sok jelenség világosodik meg előttünk. így elsősorban a muscularis asthenopia lényege, ami abban áll, hogy a beteg nem rendelkezik elég izomerő-tartalékkal heterophoriájának kiegyenlítéséhez. Megértjük, hogy — amikor compensatiója megjavul — tünetmentessé válik, holott heterophoriája változatlanul megmarad. Megértjük a hasábos üvegek hatását. Ha egy phoriánál a hasábot úgy tesszük fel, hogy a szembe eső sugarakat a heterophoria irányába térítse el, tehát pl. exophoriánál alappal befelé, akkor az izmoknak az orthophoria-heterophoria különbség csökkenése folytán kevesebbet kell compensálniok, tehát a hasáb a compensatio feladatának egyrészét átveszi. Viszont a compensatiót megnehezítik az olyan hasábok, amelyek a szembe eső sugarakat a phoriával ellenkező irányba terelik (3. ábra). Az utóbbi módon feltett hasábok csak rövid időre : gyakorlásra viselhetők, viszont ez az eljárás alkalmas a fusioszélesség meghatározására. A fusioszélesség, a compensatio vizsgálatának elve abban áll, hogy addig teszünk az egyik szem elé a phoriával ellentétesen ható, egyre erősebb prismákat, míg beáll a kettőslátás, vagyis elértük a fusioképesség határát. Eszerint pl. exophoriánál befelé, hyperphoriánál lefelé térítő hasábokat használunk s. í. t. Egyes prismák helyett kényelmesebben alkalmazható a skiaskopléc mintájára összefoglalt prismasorozat (prism bar) ; ezeket újabban műanyagból, plasticból is készítik. Igen egyszerű a Hersehet-féle forgó kettős prisma alkalmazása (4. ábra) ; ez az eszköz kicsinyített, próbakeretben elhelyez
