Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
146 correctio lehet az oka, vagy a szemlencse rugalmasságának, domborodó képességének előrehaladó csökkenése. A betegek optikailag omegszokják» az üvegjüket, távolra egészen jól tűrik is, azonban lassan, szinte észrevétlenül fejfájás, fejnyomás, szédülés fejlődik ki náluk. Ezek a középkorú betegek rendesen előbb a belgyógyászt keresik fel panaszaikkal és hozzánk mint consiliarius szemfenéki vizsgálat, vagy eredménytelen belső kezelés után kerülnek. A panaszokat nem csupán arra kell visszavezetnünk, hogy a túlcorrectio miatt a betegnek accommodálnia kell, hanem arra is, hogy az accommodatióval járó convergentiát is le kell győznie, tehát accommodálnia és egyben divergálnia kell, ami ellenkezik a physiologiás kapcsolattal. Hasonló a helyzet a nagyobb mértékben túllátók elégtelen corrigálásánál is. Természetesen az inducált szemizomegyensúlyi zavarok szintén nem valódi heterophoriák, mivel a kiváltó ok elvonására megszűnnek. Ha az anamnesis és a fénytörési vizsgálat alapján sikerült kizárni az ál-izomegyensúlyi zavarokat és valamely esetben tényleg fennáll az izomegyensúlyi hiba gyanúja, akkor a következő lépés: l.a hiba minőségének és nagyságának, 2. compensáltságának megállapítása. Ez a két vizsgálat kiegészíti egymást s egyben ellentétje is egymásnak abban a tekintetben, hogy az egyensúlyi hiba fajtáját és nagyságát a fusio kikapcsolásával, a compensáltságot pedig a fusio segítségülvéíelével vizsgáljuk. Az első vizsgálathoz a fusio felfüggesztésére azért van szükség, mert a fusionálás művelete alatt az egyensúlyi hiba eltűnik; hogy mi módon, arról még beszélünk. Ismeretes, hogy a fusio felfüggesztésekor a párhuzamos alapállástól négyfele eltérést találhatunk, mégpedig rejtett divergentiát — exophoriát, convergentiát — esophoriát, sursum- vagy deorsumvergentiát — hyper-hypophoriát és végül rotált helyzetet : cyclophoriát. Legtöbbször ezek valamilyen combinatióban szerepelnek ; leggyakoribb az exophoria jobboldali hyperphoriával. Haránt + függélyes + torsiós combinatio fordul elő veleszületett vagy defecttel gyógyult emelő-, illetve süllyesztőizom-bénulásoknál, gyengeségnél; jellemző az ilyen anomáliára, hogy rendesen nagyobbfokú és különböző irányokban — megfelelően a gyengült izom egyes működéseinek — változik. 5°-ot meghaladó hyperphoria pl. szinte kivétel nélkül paretikus eredetű. Hogyan vizsgáljuk most már a fusiokényszer alól mentesített izomegyensúlyi helyzetet? Bármelyik módszert alkalmazzuk is, a fusio felfüggesztésének legalább 1—2 percig kell tartania, hogy a végleges helyzet kialakuljon. Legismertebb és nem szorul magyarázatra a Maddox-kereszt használata. Csak az a megjegyzésem volna, hogy phoria-vizsgálathoz az 5 m-es skálát használjuk, mert így kisebb eltéréseket jobban lehet kimutatni. Az 1 m-es (a kisebb) skála inkább az izombénulásokkal járó durvább deviatiók lemérésére való, amikor az 1 m-re való alkalmazkodás hatását a deviatióra szintén el lehet hanyagolni. Szellemes, igen érzékeny és jó módszer a Worlh-féle négy pont-próba (four dot test), melynél ugyancsak 5 m-ről vizsgálunk. Ez egymásra merőlegesen keresztalakban elhelyezett, hátulról átvilágított két pontpárból áll, melyek közül a felső függélyes vörös, az alsó sárga v. szürke, a 2 vízszintes pont zöld. Ezeket az egyik szem vörös, a másik zöld üvegen át szemléli. Orthophoria esetén továbbra is 4 pontot lát a vizsgált, heterophoria esetén 5-öt. Módosíthatjuk a próbát úgy, hogy az alsó pontot is vörösnek vesszük és ilyenkor heterophoria esetén is 4 pont látszik, mégpedig az izomegyensúlyi helyzetnek megfelelő állásban, úgyhogy a pontok helyzeté„rthnhypohypercyűo- bő1 mindjárt a phoria minőségét is meg° ° yp yp határozhatjuk (1. ábra). Olvasótávolságban végzett vizsgálatokhoz jól bevált a Csapody-könvvben található kis Maddoxskála. Ezt pontosan az előírt távolságban — 25 vagy 33 cm — kell használnunk, mert a tangens értékek ezen belül kisebbek, ezen túl nagyobbak és így hamis értékeket kaphatunk. A kis Maddox-skála nemcsak haránt, hanem verticalis deviatiók vizsgálatára is alkalmas, ha függélyesre állítjuk, a prismát pedig pontosan harántba, mégpedig alapjával az orr felé. A keletkező kettősképekre nézve meg kell jegyezni, hogy, ha a prismával ellátott szem képe félj ebb van, az hypophoriát
