Szemészet, 1944 (80. évfolyam, 1-2. szám)

1944-10-01 / 1-2. szám

7

let összehívója ismertette az alapszabály-tervezetet, melyet nagy általánosságban elfogadtak, s felterjesztettek a belügyministerhez jóváhagyás végett. Az alakuló ülés előkészítésére egy 9 tagú bizottságot jelöltek ki. Október 14-én megérkezett a belügvmin. válasza, mely szerint a tervezetet néhány apróbb módosítással elfogadta. Ezek alapján a társulat címe: „Magyarország szemorvosainak egyesülete“. A tervezet a továbbiakban részletes utasításokat tartalmaz a tagságra, igazgató-válaszmányra, közgyűlésre stb. vonatkozólag.

Az orvosi életben a trachoma kérdése továbbra is állandóan szőnyegen van, s a trachomaügyi kormánybiztos kezdeményezésére a trachoma elleni védekezés egyszerűsítése és egységesítése céljából 110.000/1903 IV. a. sz. alatt megjelenik a „trachoma elleni óvó- és gyógyintézkedések“ című igen fontos körrendelet, melyet a Szemészet a kérdés jelentőségére való tekintettel egész terjedelmében közöl (2. sz.).

Közben Schulek Vilmos érezvén, hogy régi betegsége kezd ismét elhatalmasodni rajta, lemondott a tanszékről. A 10 év előtti idegösszeroppanás jelei újra mutatkoztak, minek folytán ideggyógyintézetbe kellett szállítani. A helyettesítéssel Grósz Emilt bízták meg, aki az 1905. évf. 1. számában bejelenti e változást, egyúttal részletesen ismerteti a klinika 1903/4. tanévi működését. Schulek azonban ez alkalommal nem nyertv vissza szellemi épségét, sőt állapota fokozatosan rosszabbodott, s 1905. április 30-án meghalt. A Szemészet és a magyar szemészeti tudomány mérhetetlen gyászáról a 2. sz. bevezetőjéből értesülünk. Mivel az idő rövidsége miatt méltó emlékbeszéd elkészítése nem volt lehetséges, a szerkesztő csak pár keresetlen szóval adózik mestere emlékének, de hogy életét és munkásságát addig is megismerhessük, közli Schulek saját életrajzát, melyet annakidején a Magyar Tudományos Akadémiához nyújtott be taggáválasztása után, valamint irodalmi közléseinek részletes jegyzékét.

Schulek halálával Grósz Emil egyedül vette kezébe a szerkesztést, & beköszöntőjében a következő programmed adta: „ . . . Minden igyekezetem arra fog irányulni, hogy e folyóirat éppen úgy szolgálja a magyar tudományos .irodalom fejlesztését, mint a gyakorló orvos igényeit. A mi nyelvi viszonyaink nem engedik meg, hogy magyarul egy tisztán szakembereknek szánt folyóirat fennállhasson, viszont nem mondhatunk le Schulek Vilmos azon törekvéséről, mely a magyar tudományos szakirodalom létesítésére irányult: ,A míg más nagy nemzetek tudományos vívmányaikat a maguk javára Íratják, mi kisebbek nem lehetünk oly nagylelküek, hogy ilyenről lemondjunk.“ Másrészt azonban a gyakorló orvos e folyóirattól joggal megkívánhatja, hogy a mindennapi élet követeléseinek is megfeleljen. A szembetegségek oly sok szállal függenek össze az orvosi tudomány többi ágaival, a látás megmentése oly nagyfontosságú feladat, hogy a gyakorló orvos ismereteinek ébrentartását, a tudományos haladásnak gyakorlati alkalma