Szemészet, 1944 (80. évfolyam, 1-2. szám)

1944-10-01 / 1-2. szám

2

tésében. Hirse hier örömmel vállalkozott e feladatra, s 1864-ben megalapította a „Szemészet“-et, mint az Orvosi Hetilap mellékletét.

Elörajzában, melyet 1863. évi december havában tett közzé, így szól: „ ... ami az anyagot illeti, ennek megválasztásánál mindenkor a gyakorlat igényeire leszünk figyelemmel... Mellékletünk nem tart, s nem is tarthat jogot ahhoz, hogy szemészek számára legyen írva, érdem követelései a beteg ágyánál tapasztalható mindennapi élet követelményeinek kielégítésén túl nem terjednek ... de mindenek előtt rendelkezésre álland szűk terünk a koródáknak, azaz a bántalinak észlelésének és gyógyításának“.

A következő, 1864-ik évtől kezdve a Szemészet eleinte havonta fél ív, majd 1867-től kéthavonként 1 ívnyi terjedelemben quartformában jelent meg a Hetilap számaiba fűzve. Az első évek számait Hirschler elejétől végig saját maga írta. Nagy gondot fordított arra, hogy olvasóit fokozatosan a szemészet egész tárgykörével megismertesse, s ha dolgozatait számbavessziik, valóban majdnem egy tankönyvre való kerül ki belőle. Közleményei közül érdekesebb az 1866. évfolyam 4. számában megjelent referátuma, melyben Albrecht I^Graefe nagyjelentőségű új hályogextractiós eljárását ismerteti. A 9-ik számban olvassuk a subeonj. Na. Cl. injectio első alkalmazását, majd valamivel később egy „Hólyagtapasz és nadálykezeléssel gyógyult ablatio eset“-ét. A mai szemmel nézve rendkívül érdekes dolgozatainak régies nyelvezete, valamint az akkor használatos terminus technicusok. Ezek közül is kiválik a reczeglob (retinitis), szemhéj iszom (ptosis), beszegély (entropium), szemhéjrög (trachoma), szarubor (pemphigus), mór (vakság). A gyógyszerek közül a nadragulyal atropint, iblany jódot, szunyaI morphiumot, zsírédeny glycerint, hiyanyhalvacs pedig a kálóméit jelentette. A pupillát látónak, a szemtensiót szembelsejebelinyomás-nak, a diabetest ezukros hugyárnak nevezték, stb.

1868-ban új korszak vette kezdetéi. Hirschler buzdítására a mester köré sereglett fiatalabbak is irodalmi tevékenységbe fogtak, s a melléklet szerzői között mind több és több „tudor“ és főorvos nevét olvashatjuk. Közben megjelent egy új, korszerű tankönyv: Stellwag „Szemészetiének Vidor dr. által végzett magyar fordítása az Orvosi Könyvkiadóvállalat kiadásában. Mindez arra bírta Hirschlert, hogy e két tényező által okozott változásról az 1869. évf. 1. számában olvasóit tájékoztassa: „E melléklet -—- úgymond — többé nem leend egy embernek műve, hanem a hazai szemészek közös munkatere, melyben mindenkinek lerakva és értékesítve saját tapasztalásait, közös erővel segítendjük elő szakmánk kiképzését. Stellwag elismert mun-