Szemészet, 1943 (79. évfolyam, 1-2. szám)

1943-06-01 / 1-2. szám

40

A könyvet részleteiben e helyen felesleges ismertetni; magyar szemorvos, kezében bizonyára mindenütt megfordul. Csak néhány kritikai megjegyzés: a szerző ügyesen vágja át magát a glaucoma klinikai „felosztásán“. Aki sok glaueoniát látott, az ismeri a nehézségeket és jól tudja, hogy sokszor mily nehéz a régi klasszikus beosztásba az eseteket besorolni, de a Barkan-féle felosztás bármennyire is megalapozott kórtanilag, oly szövevényes, hogy még sok javításra szorul. A két legfontosabb és legérdekesebb fejezet a szemfeszülés élet- és kórtana és a glaucoma aetiologiája. Erről a két kérdésről az utolsó tíz év alatt annyit írtak, hogy ember legyen a gáton, aki tiszta fejjel át tudja magát dolgozni ezen az irodalmi őserdőn. Ez csak annak sikerülhet, aki jól ismeri a problémát és maga is dolgozott, kutatott e helyen. Előtérben áll természetesen a glaucomának az érrendszerrel való kapcsolata és az endokrinológiai vonatkozás. Számos még a Grósz-klinikán végzett vizsgálat és annak beteganyagából összeállított táblázat teszi érdekessé e fejezetet. A gyakorló szemorvost érthetően legjobban az utolsó fejezet, a glaucoma gyógyítása érdekli, azonban sem a gyógyszeres, sem a műtéti gyógyítás terén nem látunk nagy haladást. A régi klasszikus műtétek és ezek indicatiói ma is alig változtak. Ezt szerző is elismeri, amikor szép munkáját emondattal zárja: „Órás: Emil szerint minden glaucomaellenes műtét sikere átlói függ. hogy azt mikor végezzük. Korai diagnosis — korai műtét a döntő.“ Külön ki kell emelni az egyes fejezetek végéhez csatolt teljes irodalmi összeállítást, amely Beters munkájához csatlakozik. (Érthetetlen módon a „gyógyítás“ irodalma hiányzik.)

A könyv kiadását a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatnak köszönhetjük; a könyv kiállítása a mai szerény viszonyoknak megfelelő. Dr. Hornt] Gusztáv.

+