Szemészet, 1942 (78. évfolyam, 1-2. szám)
1942-06-01 / 1. szám
9 változások következtében amúgyis elveszhetett, tehát a (5—7. évtizedben, ilyen esetekben a genikus jelleg hangoztatásával a látszat ellenére is tartózkodónak keli lennünk. Elméletileg a réslámpás vizsgálat lehetne az az eljárás, ami hasonló helyzetben a két nemzedék hályogját azonosítani tudná, de hol van az a matuzsálemi koréi szemorvos, aki ezt a vizsgálatot elvégezhetné? Azt mondhatjuk, hogy a kívánatos réslámpalelet mellett csupán az anticipatio az a biológiai jel, ami az egymásutáni nemzedékek hályogjának öröklöttségét bizonyíthatja. Az anticipatio — mint ismeretes — azt jelenti, hogy néhány dominánsán öröklődő betegség, mint amilyen a katarakta is, az egymást követő generatiók során mind korábban és korábban jut érvényre. így például az apa 70, a fiú 45, az unoka talán már 30 éves korában lesz hályogossá. Ilyen anticipatiós családfa több áll a rendelkezésünkre. Négy nemzedéken keresztül való megnyilvánulását magam is publikálhattam.1 Mesterem, Grósz Emil, aki nagyatyjának nyomdokain járva, különös előszeretettel foglalkozott az öröklődő hályog kérdésével, 1924-ben megjelent tanulmányában több anticipatiós öröklésről is beszámol, többek között egy olyan családról is, amelynek három nemzedékhez tartozó tagjait operálta. Cikkében felveti mindazokat a problémákat — a consangvinitas szerepe, a nemek szerint való megoszlás stb., stb. —, amelyek az általános és a szemészeti genetikának ma is kérdései. Hangsúlyozza a minél alaposabb, mind a beteg, mind az egészséges egyénekre kiterjedő vizsgálatot, mert csak ilyen módon lehet megközelíteni a szürkehályog kóreredetének megoldatlan problémáját. A tanítvány az Ö mondatait idézve áldoz felejthetetlen emlékének. A kataraktához hasonlóan a glaukoma is azon szembetegségek sorába tartozik, amelynek öröklődhető voltát már régen megfigyelték. Arit, a nagy bécsi szemész 1831-ben elsőül tesz említést a zöld hályog átszármazásáról. Viszont a kataraktával ellentétben sokkal később és vontatottabban, tulajdonképen csak e század tizes-huszas éveiben indul meg a glaukomás betegek iránti genetikai érdeklődés a legmagasabb norma, a pathogenesis tisztázása érdekében. Talán ez a magyarázata annak, hogy 1927-ben. mint tirósz Emil közli, még csak 50 családfa ismeretes. Ez a szám a mai napig még körülbelül 10 család feldolgozásával bővült. Mi sem jellemzi jobban az egyetemi szemklinika óriási, glaukomás betegekben is gazdag anyagát, minthogy ebhez a kis számhoz csak magam négy genetikailag is átvizsgált háromgeneratiós családfa publikálásával járulhattam hozzá.2 Az egye-1 Adatok néhány szembetegség öröklődéséhez. „Szemészet“, 1935 2 Adatok a glaucoma öröklődéséhez. O. H. 1939. 34. sz.
