Szemészet, 1942 (78. évfolyam, 1-2. szám)
1942-06-01 / 1. szám
7 ler stb., utóbbi öt generáción keresztül). A szerzők nem egy családot ismertetnek, amelyeknek tagjai az elődöktől nemcsak az astigmatismus mértékét, hanem a tengelyek irányát is örökölték. Az astigmiának két nemzedéken keresztül való azonos formájú megjelenése minden szemorvos előtt jól ismert tapasztalati tény. A következő igen érdekes átöröklést személyesen volt alkalmam tanulmányozni: egy 22 éves leány, ennek édesanyja s anyai nagyanyja, mindkét szemén a vízszintes tengelyben 7-0 D-s hypermetropia, a függélyes tengelyben emmetropia volt megállapítható, vagyis mindnyájuknak 7*0 l)-s egyszerű hypermetropiás astigmiája volt ugyanabban a hatástalan tengelyben. Mindhármójukat 5-50 1) cyl. üveggel 5/7—5/12-re lehetett corrigálni. A leány fiatalabb és idősebb fivére, valamint apja emmetrop fénytörésüek voltak, nagyapját nem vizsgálhattam. (L. a 2. ábrát.) Az astigmatismus ebben a családban tehát domináns módon, de egyszersmind nemhez kötötten is öröklődött. Most pedig áttérünk a szemészeti pathologiának egy nemkevésbbé munkált, de egészen más természetű fejezetére s igyekszünk röviden összefoglalni mindazt, ami a szürkehályog, a katarakta öröklődéséről említésre méltó. A szürkehályognak formáját, alakját, részleges vagy teljes, állandó vagy haladó, fiatal vagy öregkori jellegét tekintve, igen sok fajtája ismeretes. Ezeknek, különösen az öregkori hályognak álszármazását már a XVIII. században megfigyelték. Az örökléstani kutatások azt is bebizonyították, hogy családonként mindig ugyanazon typusú hályog származik tovább. Ezt a tapasztalatot az utóbbi 15 évben a réslámpával, az élő szem mikroskopjával végzett vizsgálatok megerősítették. Jelen alkalommal a sok közül csak két hályogtypusról szeretnék néhány szót szólni, úgymint a leggyakoribb veleszülött, illetve fiatalkori hályogfajtákról, a katarakta zonularisról s a hatvan-hetvenes évek kellemetlen velejárójáról a katarakta senilisről. A katarakta zonularis részben állandó, részben igen lassan haladó veleszülött, vagy fiatal korban jelentkező hályog. Jellemző rá a lencse központjában, illetve központja körül elhelyezkedő korongalakú homály, amely nem ér a lencse széléig, hanem attól valamivel beljebb éles határral végződik s tág pupilla mellett a szem belsejébe enged tekinteni. Miután ez a hályogféleség, mint általában a centrális cfdd f d 2. ábra.
