Szemészet, 1942 (78. évfolyam, 1-2. szám)
1942-06-01 / 1. szám
35 hogy a műtét utáni hetekben és hónapokban a transplantatum részei, különösen differentiált szövetelemei és képződményei fokozatosan eltűnnek, „felszívódnak“ és helyüket begszövet foglalja el. A transplantatio sikere attól függ, hogy menynyire tudjuk a műtét helyes végrehajtásával és a nem kevésbbé fontos helyes utókezeléssel a részleges elhalások és a heges zsugorodás bekövetkeztét megakadályozni. A hiány alapjának nagyr a jelentősége. Nem annyira az fontos, hogy milyen szöveteket találunk, vagy hagyunk meg, hanem, hogy felszíne síma legyen, hogy a karély mindenütt egyenletes nyomással kerüljön rá, vér vagy transsudatum sehol fel ne gyűlhessék. Vérzést lefogással csillapítunk. Az érfogót addig hagyjuk rajta, amíg az alvadás be nem következik. Ligatura nem alkalmazható, még catguttal sem. Vaskosabb, tömöttebb hegeket eltávolítunk, finomabb hegszövet a karély életképességét nem veszélyezteti. Legjobb alap talán a laza kötőszövet, többkevesebb izommal és zsírral átszőve. A bőrt három vastagságban vehetjük ki. Lehet Thiersch-lebeny, amit borotvával metszünk le az ismert módon; csupán a hámot és a corium papilláit tartalmazza. Thiersch-lebeny az arcon nem alkalmazható, mert fehér, vékony, zsugorodó, alapjára mereven lenőtt felszínné válik, ami sem functionalis, sem kozmetikai szempontból nem tekinthető bőrnek. Ha valódi bőrt akarunk kapni, akkor a coriumot is transplantalni kell. T. i. ez a transplantatio lényege: a corium átültetése és a corium életbentartása. Kimetszhetjük a bőrt teljes vastagságban, de gyakran elég, sőt nem egyszer jobb, ha a bőrt csak fél- vagy harmad-irhavastagságban vesszük ki. Ezt a félirha módszert eddig még senki nem ajánlotta. Előnye, hogy egyesíti magában a Thierschlebeny életképességét a' teljes bőrátültetés előnyeivel. Nem hámmal fedett hegszövet marad az átültetés helyén, hanem valódi bőr. A mellett az új bőr megfelelően vékony is, aminek a szemhéjon van jelentősége. Ismeretes szabály, hogy a transplantatumot minden irányban egyharmaddal nagyobbra kell méretezni, mint a hiányt. Idős korban azonban így túl nagy, fiatal korban (20—25 évig) túl kicsiny karélyt kapunk. Fiatal egyénen a karély rögtön oly nagy mértékben összeugrik, hogy jó kétszeresre kellene kiszabni. Ez viszont azért nem jó, mert a transzplantatum összes rései, nyirokerei, amelyekben az új keringésnek meg kellene indulni, bezáródnak: a karély nehezebben kap életre. Tehát ilyenkor sem szabjuk egyharmadnál nagyobbra, de azután elég sűrűn rakott varratokkal feszítsük ki. Amióta, mint varróanyag, haj áll rendelkezésünkre, a varrat nem csinál bajt. A félmélységű karély kimetszése elővigyázatosan kell, hogy megtörténjék. Rendkívül éles kés szükséges hozzá, mert állandóan a kemény irhában haladunk. Tyúktojás nagyságú darabhoz nem is elég egy kés. Ha fiatal az egyén, a karély és a sebszél között köröskörül 2—3 mm széles rés tátong. Ilyenkor életképes a karély a legnagyobb mértékben. Ilyenkor kell varrni. ’ Ezt mindenesetre csak azóta tudjuk megtenni, mióta haj áll rendelkezésünkre. Selyemfonalat a karély nem bír el. A hajat azonban a bőr csodálatosan jól viseli. Ha pl. egyszerű sebet hajjal zárunk, a varratcsatorna még hetek múlva is békés. A transplantatum ilyen soká nem bírja ugyan ki, de 10—12 napig benne is jól tart. Egymástól 9—10 mm-re helyezzük be a varratokat, ügyelve, hogy csípővel a transplantatumot ne zúzzuk. Ha nagyobb a feszülés, sűrűbben, ha kisebb, rit-3*
