Szemészet, 1942 (78. évfolyam, 1-2. szám)

1942-06-01 / 1. szám

22

sége nincsen —, hogy mindez nem következnék be, ha a meniscus üveget domború felével helyeznénk a szem elé. Amint az ábrából ugyanis kivehető, az elülső gyújtópont helyzete a domborítás folytán nem változik, s ezért a lencse domború felszínétől mért távolsága is mindig egyforma marad, vagyis a bi és meniscus üveg ilymódon való felcserélése semmiféle optikai változást nem okozna.

Kis és közepes dioptriaszámú convex üvegen a domborítás a fősíkok helyzetét alig befolyásolja. Az erősebb, s főleg a hályogüvegen a fősikeltolódás azonban már olyan nagy fokot érhet el, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni. Annál inkább, mivel a hályogoperáltak látásélessége — feltéve, hogy a műtét jól sikerült — igen jó lehet, s ezért a correctiós hibák iránt is különösen érzékenyek.

Ha tehát a vizsgálat bi üveggel történik, s a szemüveget minden további nélkül meniscus vagy punctal üveg formájában írjuk fel, optikailag nem járunk el helyesen még akkor sem, ha az üveg hátsó felszínének a corneacsúcstól való távolságát pontosan megadjuk, s az optikus azt be is tartja. De mivel ez nem általános szokás, a hibát rendszerint még fokozza az a körülmény is, hogy ugyanazon keretállás esetén a meniscus üveg hátsó felszíne jóval előbbre kerül, mint a bi üvegé, tehát fősíkja méginkább távolodik a corneától. Szemüvegrendelés esetén ugyanis a próbakeret beállításánál elsősorban kényelmi szempontokra figyelünk, de a szemüvegkeret kiválasztása is leginkább e szerint történik. Mivel a kerettávolság mindkét esetben majdnem ugyanaz, a 2. ábrából jól kivehető, hogy a lencse kicserélése folytán a fősíkok eltolódása milyen mértékben fokozódik.

Ha pl. okáért egy hályogoperált meglévő szemüvegének biconvex lencséit karcolódás miatt meniscus lencsékkel cseréltetjük ki, a fősíkok eltolódásának mértéke E = In + b, vagyis egyenlő a meniscus üveg hátsó fősíkjának a hátsó lencsefelszíntől mért távolságával