Szemészet, 1941 (77. évfolyam, 1-2. szám)
1941-12-01 / 2. szám
28 Fazakas Sándor: 131 sulfamiddal kezelt belege közül 42 friss, epidemiaszerűen fellépett eset, 89 pedig régi. Az előbbieknél egy lökés csak 8 betegnél volt elegendő, kettőre volt szükség 20-nál, négyre ugyancsak 6-nál, ötre'pedig 2-nél. A régieknek pedig 75’4%-a gyógyult egy lökésre. Kettőre csak 22'8%-ban, ennél többre (háromra) csak egy esetben volt szükség. Az elsők között recidiva volt az esetek felében, az utóbbiak között csak kettő. A recidivák nagy száma mellett feltűnt ezek sűrű egymásutánja is. 15 esetben 40 napon belül háromra 6-nál következett ugyanis az be. A friss eseteknél egy emberre állag 44, a régieknél pedig 15 és ^4 kezelési nap esett. Előbbieknél a pannus átlagban 12 nap alatt, utóbbiaknál ennek kb. a fele idejére szűnt meg. Mindezekből következik, hogy a régi esetekben az eredmények jóval meggyőzőbbek, mint a frissekben, hasonló a megállapításuk az urológusoknak a gonorrhoeával kapcsolatban. Így e ponton is felvetődhetik e két betegség valame’yes összefüggésének a gondolata. Egyik csoportban sem látott semmi hatást a papillaris túltengésre és a csomókra. A kezelés lökésekben történt. Kisebb mennyiségben deseptylt és elektylt, túlnyomóan ambesidet és ultraseptylt használt. Melléktünetek közül csak kisebbfokú gyomorpanaszt észlelt, ultraseptylnél ezt se. Majoros János: Végleges ítéletet a sulfamid hatásáról trachomában főleg két ok miatt nem lehet adni. Először azért nem, mert a trachoma rendkívül chronikus betegség. Másodszor, mert nem tudjuk, hogy a sulfamidnak nincsen e késői káros hatása. Ilyen pé'dákat ismerünk a gyógyszerek történetéből. A hatás elsősorban a kezdeti és később a csomókat kísérő mély gyulladás ellen irányul. Legfeltűnőbb azokban a cornealis complicatiók igen gyors gyógyu'ása (pannus). A papillaris túltengés visszafejlődését nem észlelte. Recidiva néha igen hamar bekövetkezik. A záradéktestek viselkedését nem figyelhette meg, mert a szabadkai közkórház szemosztályán sokkal egyszerűbb eszközök is hiányzanak, mint a mikroszkóp. Kizárólag lökésszerű kezelést végzett. Locaüs alkalmazást még nem kísérelt meg, mert a per os beadott gyógyszer a szervezetben olyan átlakuláson megy át, mely lényeges a gyógyászati hatás létrejöttében; ez pedig a kötőhártya hámján keresztül történt áterőszakolás révén nem érhető el. Mérgezési tüneteket egyetlenegyszer és egy szertől sem észleltem (U traseptyl, Albucid, Hepamid). A leghatásosabb készítmény az Albucid volt. Resistens esetek vannak. Ezek elkülönítése és részletes vizsgálata igen fontos volna. A sulfamid-készítmények újból felhívták a figyelmet arra a kapcsolatokra, ami az urethrális gonorrhoea és a trachoma között fennáll. Nézete szerint ez nem a közös aetiológiában' van (legyöngült mikrogonococcusok stb). hanem a hasonló anatómiai, illetve szövettani szer
