Szemészet, 1941 (77. évfolyam, 1-2. szám)
1941-12-01 / 2. szám
8 lerén még sok a tennivaló, az nem Grósz Emilen múlott, önélküle ma sokkal rosszabbul állna ez a közegészségügyi kérdés. Hálátlanság volna Grósz Emil érdemeit lekicsinyelni vagy elhallgatni. Az 110.000/1903. számú rendeletet Grósz Emil javaslatára adták ki. Az ebben lefektetett alapelvek helyeseknek bizonyultak és ezért azokat 1926-ban változatlanul újból kiadták. E rendelet első fejezete a trachomás betegek bejelentését, nyilvántartását és az időszaki számvizsgálatokat szabályozza. A második fejezet az óvóintékedéseket írja elő, a harmadik a betegek ambuláns és kórházi gyógyításával foglalkozik és trachoma-tanfolyamokról intézkedik. A súlypontot Grósz Emil a szemkórházak és szemosztályok létesítésére helyezte. Az ő kormánybiztosságának első 10 éve alatt létesült a budapesti, szegedi, brassói, zsolnai és perlaki állami szemkórház, továbbá számos vidéki kórházban a szemosztályok sora. De fontosnak tartotta az ambuláns kezelést is, melyet az erre a célra kiképzett trachomaorvosok végezték. Kétségtelen, hogy a trachomaellenes küzdelem időnkint hanyatlott, ezt Grósz Emil sokszor hangsúlyozta és sajnálta, de sohasem lankasztotta el kedvét. Mindig szóbahozta a probléma fontosságát illetékes és felelős körök előtt. A szemorvostársaság trachoma-bizottsága sokat foglalkozott e kérdésben tett felterjesztésekkel. Ezek mind kivétel nélkül őtőle indultak ki. Hogy mennyire szívügye volt ez is, misem bizonyítja jobban, mint az, hogy nem sok^ kai halála előtt adott ki egy összefoglaló munkát: „A trachomá“-ról. Nemzetközi vonatkozásban is elsőrangú szakértője volt a trachomakérdésnek, azt elismerte az 1929-i Hollandiában tartott XIII. nemzetközi szemészkongresszus is, amely megalakította a trachomaellenes védekezés nemzetközi szervezetét és ennek megszervezésével Grósz Emilt bízta meg. A végrehajtóbizottság elnöke Grós: Emil lett. Rendkívüli szervező erejét legjobban a congresszusokon láthatjuk: az 1909-i budapesti nemzetközi orvoscongressusnak Grósz Emil volt a főtitkára. Ennek a congressusnak nemzeti, tudományos és társadalmi szempontból egyaránt nagy sikere volt. E nagy sikernek köszönhette, hogy a kormány az 1911-i drezdai nemzetközi egészségügyi kiállítás magyar pavillonjának rendezését Grósz Emilre bízta. Az Igazságügyi Orvosi Tanácsban, az Országos Közegészségügyi Tanácsban, a Felsőoktatásügyi Tanácsban, a Tudománymentő Bizottságban, amelyeket ő hívott életre, a Herceg Esterházy Pál-féle ösztöndíjtanácsban stb.-ben való munkásságának méltatása hivatottabb tolira vár. Számos egyesületnek volt működő tagja. Mégis legjobban szerette a Magyar Szemorvostársuságol, amelynek ő volt alapítótagja és sok éven át elnöke. A Társaság tudományos üléseiről sohasem hiányzott, azokon gyakran felszólalt és úgy előadásai, mint felszólalásai a fiatal generatiónaik élmény, az idősebbeknek pedig tanulság volt. A Társa-