Szemészet, 1941 (77. évfolyam, 1-2. szám)
1941-06-01 / 1. szám
31 Hughes (New York) 650 ambulantián jelentkező új betege között 29- nél talált A.-át. A 29 közül 14-nek voltak panaszai. Ezek közül sizelencsére 10 végleg gyógyúlt, 2 javult és 2 változatlan maradt. Ha az irodalomban található adatokat összegezzük, azt kapjuk eredményül, bogy az asthenopiás panaszokkal jelentkező összes betegek 5—10%-ánál aniseikonia áll fenn. Az erre gyanús betegek 50—80%-nál az A. ki is mutatható, végül az iseikon-üveggel ellátott betegek 50—70%-a szabadul meg panaszaitól. Az elmondottak szerint az A. mint funktiónális elváltozás semmiben sem marad el jelentőség dolgában a szem fénytörési és izomegyensúlyi hibái mögött, s amennyiben a fenti adatok elfogultságtól mentesek, az aniseikoniás vizsgálatot minden szemészeti rendelésen rendszeresítem kellene, főleg az olyanok részére, akiknél a nem javítható asthenopiás panaszok alapján erre meg van a gyanú. A betegrendelésen kívül nagyjelentőségű lehet az A. alkalmassági vizsgálatokon is, főleg olyan helyen, ahol a tökéletes binokuláris látás a fölvétel előfeltétele. így pl. fontos volna a vizsgálat a binokuláris mérő és megfigyelőműszerek kezelőszemélyzeténél. Aniseikoniás ezeket tévesen állítja be s így téves értékeket szolgáltat. Úgyszintén fontos volna a pilótákon, akiktől szintén kifogástalan kétszemes látást kívánunk meg. Aniseikoniás pilóta ha a térbeli tájékozódásra vonatkozó támpontjaitól (pl. horizont) meg van fosztva, s csak a maga alatt elterülő sík terepet látja, tévesen ítéli meg a sík helyzetét. Ennek leszállásnál lehet gyakorlati jelentősége, amikor a föld távolságát kell figyelni. Madigem szerint az ilyen pilóták, hogy repülőteret vízszintesen lássák, a gépet ferdén állítják be, s így gyakran félkerékkel érnek földet. Akiknél az A. csak vertikális, azok viszont a leszállás szögét hibázzák el. Bár a gyakorlatban a repülők binoculáris látásában mutatkozó kisebb fogyatékosságot a mozgási parallaxis, valamint a tárgyak nagyságának az ismerete meglehetősen pótolni képes, igén valószínű, hogy nagyobb fokú aniseikonia az alkalmasságot hátrányosan befolyásolja. Az aniseikonia gyakorlati jelentőségét — mint már említettem — Amerikában szinte általánosan elfogadták, ezzel szemben vannak néhányan, főleg nálunk Európában, akik létezését tagadják. Beszámolóm nem volna teljes, ha az utóbbiakról is meg nem emlékeznék. Közöttük szerepel elsősorban Hartinger (Jena) az optika kiváló német mestere, aki több hozzászólásában fejezte ki kételyét az A. gyakorlati jelentőségével, s főleg az iseikon lencsékkel szemben. Szerinte mivel az iseikon lencsék a Gauss formula alapján készülnek, s mivel nem lehet őket punktuális ábrázolással előállítani, nemcsak használható látóterük igen kicsiny, hanem mivel a periferiásabb
