Szemészet, 1941 (77. évfolyam, 1-2. szám)
1941-06-01 / 1. szám
26 frontális síkba, mivel ezt a ferde síkban látja párhuzamosnak, beállítása is téves lesz. A kísérletek azt mutatták, hogy 1% anisekonia esetén kb 4°-kal kell elfordítani a próbajelet, hogy a frontális síkban lássék. Egy másik fajta ugyancsak a horopteren alapuló készülék az Ames-féle ú. n. „Kippfeld“, amely már számszerű vizsgálatokra is alkalmas. Lényege egy asztal, melynek lapjában négyszögletes kivágás van. Ezalatt egy második asztallap van felerősítve, amelyik fogantyúk segítségével előre-hátra és oldalt billenthető. A billenős nagysága egy skáláról közvetlenül leolvasható. A vizsgált monoculárisan látja a felsőlap egy részét, míg binoculárisan az alsót. A feladat: az alsó lapot párhuzamosra beállítani a felsővel, ép szemű embernél könnyen sikerül, aniseikoniás azonban vagy ferde, vagy előre-hátra dűtött síkban látja a kettőt párhuzamosnak, aszerint, hogy milyen típusú az A.-ja. A skáláról leolvasott érték mindjárt %-ban adja meg az A. nagyságát. A harmadik, az ophtalmo-eikonometer első formája, a kettős képeken alapszik. A vizsgált egy 6 m.-re lévő fehér tábla közepén lévő pontcsoportot fixál. A pontok egy centrumból kiindulólag a 4 főirányban 4°-nyíra vannak elhelyezve s azáltal jönnek létre, hogy az egyik fixáló szem tengelyének irányában a táblába lyukak vannak fúrva. Az egyik fixáló szem a lyukakon keresztül lát, a másik azoknak csak a külső nyílását látja. Ha a tábla mögé fényforrást helyezünk, az egyik szemmel fényes, a másikkal fekete lyukakat látunk. Aniseikonia esetén a fényes és fekete lyukak nem takarják egymást, s egymáshoz való helyzetük, illetőleg eltolódásuk mértékéből, vagy ismert nagyítóhatású lencséknek a szem elé való helyezésével megállapíthatjuk az A. nagyságát. A klinikai vizsgálatok céljára ma már egy tökéletes és könnyen kezelhető készülék is forgalomban van, az Ames—Ogle—Gliddon f. Ophthalmo-Eikonometer (készíti Haustetter Inc. New York), amely a retinális képkülönbség nagyságát szintén mindjárt %-ban adja meg. Az A. pontos nagyságának az ismerete azonban mindaddig csak theoritikai értékű, míg a beteg panaszain nem segítünk. Szerencsére erre is meg van a lehetőség különleges fajta, e célra készült optikai lencsék segítségével. A retinális kép nagyságának a megváltoztatását szemüveggel általában kétféle módon lehet elérni: 1. a szem előtt lévő ametrópiát korrigáló üveg helyzetváltoztatásával; 2. az ú. n. Iseikon-lencsékkel. Már egyszerű convex ill. concav üveg is növeli a retinális képet, ha az előbbit a szem elülső gyújtópontja elé, az utóbbit a mögé helyezzük. Főleg nagyobb dioptriaszámú lencsék esetén a
