Szemészet, 1941 (77. évfolyam, 1-2. szám)
1941-06-01 / 1. szám
Az 1929. évi amsterdami összejövetel előkészítő bizottsága a megoldatlanság tudatában — újra tárgyalásra tűzte a kérdést és megbízta Dufoart és Elschniget javaslattétellel. A referátumok meg is jelentek a kongresszus kiadványának 4. kötetében. Azonban tárgyalásra a kérdés nem került. A két előadó javaslata sok lényeges pontban homlokegyenest ellenkezik egymással. Az /«-ról egyik sem emlékezik meg. De nem is lett volna meg a legkisebb kilátás sem ennek a rendszernek elfogadására, mert előnyeiről a kongresszus tagjainak meggyőződni még nem volt módjában. Magamnak, s azt hiszem, mindenkinek, aki Blaskovics tábláival végzi a látóélesség vizsgálatot, bőségesen alkalma nyílt ezek minden szempontboli nagy fölényét megismerni. így természetes, hogy nemcsak nem mondanánk le róluk, hanem, ha az egységesítés kérdése megint szóba kerülne, a jelenleg használatos táblák közül egyedül az ő optotypusát tartanánk az elfogadásra alkalmasnak. És hogy ennek elöbb-utóbb újra szóba kell kerülni s valamely megoldást találni kell — az legalább is valószínű. Nem állítanám, hogy ennek a jövőben teendő határozati javaslatnak akként kellene szólni, mint azt 1914-ben Blaskovics tette. Ő még a Snellen-féle „egységnyi látóélesség“ fogalmából indult ki és ezt óhajtotta megváltoztatni. A régi egység, az l’-nyi látószög azonban mindenkit kielégít, eleve kilátástalannak látszik ennek megváltoztatására törekedni. De ezt tulajdonképen Blaskovics sem teszi, mert az 1’ az ő tábláin is ugyanaz a határérték. Csupán az /<,-nak és az egységnyi látóélesség fogalmának összekapcsolásából adódik az a látszat, hogy a minimum separabile megváltozik. / . , 1 Az o fogalmának geometriai levezetése a l/= -ból a köz' a ismert K=d/D helyett tovább bonyolítja javaslatát, pedig ez sem a lényeget érintő újítás. A lényeg az a módszer, ahogy Blaskovics magukat a táblákat szerkesztette, részben a nélkül, hogy ő maga ennek a módszernek a törvényszerűségeit szavakba foglalta volna. E törvényszerűséget magukban a kész táblákban meg lehet találni. Kifejtve és javaslatba foglalva bizonyos előíráshoz juthatunk. Ha ezt nemcsak valamely nemzetközi kongresszus, hanem a szemorvosok összesége is elfogadná és a jövőben csak ezen az alapon szerkesztett táblák kerülnének forgalomba: a látóélesség vizsgálatának és egységesítésének kérdése valószínűleg hosszú időre és kétségtelenül a legjobban meg volna oldva. Ezt a határozati javaslatot röviden és egyszerűen a következő 4 pontba lehetne összefoglalni:
