Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)
1940-12-01 / 2. szám
22 (Fehr), sárgás-fehér (Salus), foltos-szürke (Moulock-Houwer), avagy szürkés-vörös (v. Hippel), az érhártyasarkomához igen hasonló elő domborodás képében mutatkozik, úgyhogy a helyes kórismét többnyire csak a rosszindulatú daganat gyanúja miatt eltávolított szemek mikroskopos vizsgálatával lehet felállítani, v. Hippel az irodalom és saját esete alapján azt mondja, hogy érhártva-angioma szemfenéki képe, színe és egyéb sajátsága nem jellemző annyira, hogy ezáltal az érhártyasarkomától biztosan elkülöníthessük. Az érhártya ereinek, avagy egyik vena vorticosának tágulata a kórisme felállításakor figyelmet érdemel, fontos jelenség lehet a test egyéb részeinek angiomája is. Az ilyen lelet azonban ritkasága folytán klinikailag alig értékesíthető. Az elkülönítés szempontjából az előbbiek mellett szerintünk igen fontos tudni azt is, hogy az angioma veleszülött adottság folytán, fiatal korban fejlődik, míg a sarkoma főleg az idősebb. 45—60 éves egyének betegsége. Az érhártya egyetlen tuberculosisos gócától, avagy gummájától való elkülönítés is szóba kerülhet. Az érliártyatuberculosis leginkább 10—20 éves betegeknél fordul elő, töbnvire heves gyulladásos jelenségeket okoz, gyorsan fejlődik ki, az ínhártyát korán áttöri. Előfordul azonban, hogy a gyulladás enyhe s a tuberculum sárgás-fehér színű, üvegtestbe domborodó glioma-, vagy sarkomaszerű szövetszaporulat alakjában mutatkozik. Körülötte azonban apró, miliaris gócok, avagy a szomszédos érhártyarészek diffuse gyulladása, apró vérzések keletkeznek, ezenkívül még kisebb-nagyobbfokú üvegtesti borúság, szivárvány-kötőhártyaizgalom, fénykerülés, jól elkülönítik a kezdeti sarkométól. Az érhártya gummája igen ritka betegség. Legtöbnyire a sugártest betegszik meg s innen terjed át az érhártyára. A tuberculumhoz hasonlóan daganatszerű növekedése esetén leginkább heves, de mindig kifejezett gyulladásos jelenségekkel kapcsolatban gyorsan fejlődik ki. ínhártyagyulladást okoz, a szem falait áttöri. Megfigyeléseink szerint a daganatszerű szemfenéki elváltozásoknál szokásos tuberculin-próba, valamint Wassermann-r. positiv volta egymagában nem lehet döntő tényező a kórisme felállításában. így v. Hippelnek „Ein neuer Fall von proliierierender (tuberculöser) Uveitis mit ungewöhnlicher Beteiligung des Sehnerven“ címen leírt tanulságos esetében a szemtüköri kép és a positiv tuberculin-próba, valamint tuberculinkezelésre bekövetkező átmeneti látásjavulás érhártyatuberculum mellett szólt. Később azonban a szövetszaporulat megnagyobbodott, látásromlás következett be s ezért a szemet sarkoma gyanúja miatt el kellett távolítani. A mikroskopos vizsgálat érhártyaangiomát állapított meg. Seefelder egyik betegénél heves gyulladásos
