Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)
1940-12-01 / 2. szám
6 Magam 1937 tavaszán operáltam az első sarkoma chorioideae-t egy idős férfin, aki Braziliába való kivándorlás céljára orvosi bizonyítványért fordult az Állami Szemkórházhoz. A körülbelül -1 papillányi átmérőjű erősen kiemelkedő pigmentált daganat a látóideg közelében volt s ezt sikerült elektrokauterrel teljesen elroncsolni. A macula táját már teljesen elfoglaló és a látást excentrikusán ujjolvasásra csökkentő daganat elpusztítása után látáseredmény természetesen várható nem volt, sőt mivel a beteg elbocsátásakor a látóideg erősen elhalványodottnak látszott, azt sem tartom kizártnak, hogy a közvetlen közelben történő égetések magát a látóideget is károsították. Mivel azonban a műtétet az tette indokolttá, hogy a beteg hallani sem akart az ajánlott enucleatióról, s hogy másfelől egy hónapon belül állandó tartózkodásra Braziliába kellett utaznia, az életveszedelmet ilyen módon sikerült elhárítani. Fél évvel később kapott értesülés szerint a szemfenéken tumornak nyoma sem maradt. Még két esetben végeztem sarkoma ellen égetéssel kombinált diathermiás beavatkozást. Az egyik esetben a tumornak a sugártest közelében lévő részét nem sikerült elpusztítani és ezért a már előbb más oldalról is ajánlott enucleatio végett az illetőt előző orvosához utasítottam. A harmadik esetben a körülírt daganatot sikerült teljesen elroncsolni, azonban a látást intraocularis vérzés tette tönkre. A szem egyébként teljesen ép volt és a daganat kiújulására utaló jelenség kilenc hónap alatt még nem jelentkezett. Mindezek nem tennék mostani közlésemet indokolttá, mert legfeljebb arról győztek meg, hogy olyan esetben, ahol a beteget nem tudjuk rábeszélni a szem eltávolítására, a szem megtartásának némi reménye várható ezektől a beavatkozásoktól, amelyek annál inkább elvégezhetők, mert meggyőződésem szerint nem fokozzák az áttétel veszedelmeit, hiszen a behatolás helyein a tumort roncsolják és az onnan elvezető ereket is zárják. A sarkoma chorioideae ellen elsősorban ma is mint legbiztosabb beavatkozás: a szem eltávolítása marad indokolt. Egészen más a helyzet azonban olyan esetben, amikor a glioma az egyik szemet már teljesen megvakította és a másik szemben is fellépett, vagy ha mindkét szemben aránylag kis kiterjedésű gliomát találunk. Ha az egyik szemet már eltávolítottulc és a másikban is daganat van, a második szem eltávolítása oly súlyos lelki problémákat jelent úgy a szülőre, mint az orvosra, amelyeknek megoldása soha sem sikerülhet igazán kielégítő módon. Azt hiszem nem vagyok egyedül a szemorvosok között abban a gyengeségemben, hogy a másik szem eltávolítását sohasem erőltettem, hanem feltárva ezt az egyetlen lehetőséget a kisgyermek életének megmentésére, a szülőkre
