Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)

1940-06-01 / 1. szám

29

Régebben a klinikára vezényelték utóbb nem kaptak kiképzésüknek megfelelő beosztást, most már honvédkórházak szemosztályaira kerülnek.

De nagyon kívánatos volna a vezénylésnek egy évvel való meghosszabbítása vagy a vezénylés megismétlése.

Természetesen minden polgári s minden katonaorvosnak a szemészetből alapos kiképzésre van szüksége. A szembetegek s szemsérülések jelentékeny száma elsősorban nem a specialisták kezébe jut.

Mindezekről többízben részletesen nyilatkoztam. (Háborúban szerzett tapasztalataimról a budapesti kir. orvosegyesületben 1917-ben tartott Balassa-előadásomban s a harctéren tartott előadásaimban.)

E sorok célja, hogy illetékes tényezők figyelmét felhívja az előkészítés fontosságára.

E. von Grósz: Die Augenheilkunde im Kriege. (Zusammenfassung.)

Die Augenheilkunde hat im Weltkriege vom 1914—18 nur allmählich ihr gebiirende Stelle erhalten. In dieser Zeit war die Specialisierung der Medizin noch nicht geregelt. Derzeit ist es möglich, dass im Kriegs-Sanitätsdienste die Ärzte dort und so angewendet werden, wo sie ihr Wissen am besten verwerten können. Die Zahl der Augenverletzungen hat sich sehr vergrössert, sie war in 1870—71 kaum 1% in 1914—18 8%. Die Bedeutung des Trachoms war in 1914—18 sehr hoch, es wurden Trachom-Regimenter aufgestellt. In Ungarn waren in 1917 circa 10.000 Trachomkranke Wehrpflichtige in Kranken häuser und Trachom-Abteilungen in Evidenz gehalten.

In Rumpfungarn sind d. Z. noch immer mindestens 20.000 Trachomkranke, dazu kommt eine ziemlich grosse Zahl in den heimgekehrten Komitaten. Es ist notwendig, dass die Trachomfrage noch im Frieden gelöst werde.