Szemészet, 1939 (75. évfolyam, 1-2. szám)

1939-12-01 / 2. szám

56

moid összenőtt a szemhéji könnymiriggyel s azt a limbusba húzta. Hasonló esetet Heuven írt le 1928-ban.

Előadásuk:

1. Fazakas Sándor (Debrecen): Adatok a keratomycosisok kórképéhez.

Összesen 5 keratomycosis aspergillinat észlelt (4 esetben aspergillus fumigatus, egyben flavus). Az előbbiek közül 2 felszínes (csomós), 2 pedig mély (egyik fekélyes, másik infiltrativ forma) keratitis volt. Az előbbiek közül csak az egyiknél volt recidiva s az is csomós maradt. Az utóbbiaknál több recidiva volt s a folyamat mindig a mélybe terjedt. Az aspergillus flavus okozta keratomycosis mint felszínes folyamat kezdődött s a recidivák során mind mélyebbre terjedt, végül az elülső csarnokba is bejutott. A gombatelepek elzárták a csarnokzugot és az iris gyöki részén is megjelentek. A következményes glaucoma csak antimycotikus csarnoköblítésre szűnt meg. Az aspergillosisokban általában nagy szerepet játszott a sérülés (állattörténvén, a kötőhártya reactioképessége nagymértékben csökken és kísérletek). 2 mucormycosis corneaet észlelt. Egyik felszínes volt s ezt a mucor cornealis, a másik pedig ulcus serpensszerü, melyet a rhizomucor parasiticus hozott létre. Elsőt macula corneaeval lehetett összetéveszteni. Utóbbi teljesen köralakú volt és ilyen alakú terjedést is mutatott. A scopulariopsis Blochi mastigocladium, az először általa tenyésztett és elnevezett periconia keratitidis és az acrostalagmus cinnabarinus Corda által létrehozott s általa leírt keratomycosisok elsők az irodalomban. Az első egyszerű csomós felrakodás, a második átmenet a csomós és fekélyes formák között, a harmadik pedig infiltralumok ötös csoportjából áll. Végül még 2 actinomycosis corneaet említ, egyik virágágyszerűen, másik a csigaházának külső felszínéhez hasonló formában emelkedett ki a cornea szintjéből.

Hozzászólás :

Aszalós Imre: Felemlíti néhány keratomycosis esetét és kérdi előadót, hogy eddigi tapasztalatai alapján milyen gyógyeljárástól látott legjobb eredményt.

Zárszó: Előadó az általa alkalmazott gyógykezelésről már más helyen, de ugyancsak Nagygyűlésünkön részletesen beszámolt. E helyen csak annak a kiemelésére szorítkozik, hogy legfontosabb a gombatelepek eltávolítása. A helyileg jónak talált gyógyszerek sorából kiemelkedik a jód, melynek sokszor a belsőleg való adagolására is szükség van (nagy adagok!). Mélyebb folyamatoknál sokszor csak a különböző gyógyszerekkel végzett iontophorézis segít.