Szemészet, 1939 (75. évfolyam, 1-2. szám)
1939-12-01 / 2. szám
35 az elért látási eredményeken. Azt tenném ehhez hozzá, hogy a glaukomások statisztikája körülbelül ugyanannyi műtéti készséget és egyenként sokkal több gondot és tapasztalatot rejt, mint a hályogosok anyaga; csak nehezebben elemezhető, kevésbbé tiszta képet ad, mint statisztika. A látóhártya sebészete pedig mindkét említett mütétfajnál nehezebb feladat. Azonban kevés helyen van akkora száma a látóhártyaleválás műtétének, hogy ennek az eredményei összehasonlításul felhasználhatók volnának. Egyes intézetek évtizedeken át alig változtatnak bevált hályogműtétükön, ezért tekintélyes számú egységes anyagról tudnak beszámolni. Nagy érték a járt út, a veszélyek, nehézségek elkerülése éppúgy ösztönszerűvé válik, mint a rendes tennivaló. Éppen abban a tíz évben, amelyről beszámolónk készült, bizonyos forrongás mutatkozott a hályogműtétek terén; törekvés a kerekpupillás-tokos kivonásnak, mint ideálnak minél gyakoribb megvalósítására. Mi se vonhattuk ki magunkat a javasolt eljárások kipróbálása alól. Hályogműtéteink tízéves anyaga ezért nem egységes, hanem egyes időszakokra bontható, amelyekben inkább megőriztük a kerek pupillát, rendszeresebben használtuk a tokfogót vagy gyakrabban, szándékosan tokot hasítottunk s. i. t. Egyetértünk de Saint Martin-nel (L’extraction capsulo-lenticulaire. Paris, 1935.) abban, hogy legjobb mindig a választott módszer tökéletes kivitelére törekednünk, sorozatosan megmaradni mellette és a kudarc okát magunkban s nem a módszerben keresnünk. De vigyázzunk eszközeinkre is. Ne csak az élükre. Arra is, hogy ne legyen minden következő példány egy hajszállal más. vaskosabb, mint az elődje. A műszerészekben megvan a hajlandóság erre. Fölvettünk 436 beteget szürkehályoggal. Ezekből öregkori volt 404. Látási eredményeink a következők: I. II. IIIIV. V. 1 > I—VI. 60—50 45—30 25—15 12 ti ujjak <s 84 119 120 44 34 ¥• 3 404 21% 29% 29% '<»% SO/ " o 0-74%
