Szemészet, 1939 (75. évfolyam, 1-2. szám)
1939-12-01 / 2. szám
29 is a főorvos ajánlására, aki talán tanítványa volt. hogy helyet ad a kiérdemesült alorvosnak. De ilyen lehetőségre építeni nem lehet. Valahogy intézményessé kellene tenni. Ahogy az autonóm főváros önként tette kötelezővé a magántanárok elsőbbségét pályázatain, ugyanúgy az autonóm egyetem talán megtalálhatná a módját annak, hogy viszonzásul elsőbbségi jogot biztosítana a tanársegédi helyeken a volt kórházi alorvosoknak. Hiszen gyakori eset ez úgy sem volna. De már nem fiatal fejjel a legfrissebb gyakornok után beállni a klinikai sorba, melyik alorvos teszi ezt meg? És ha az érdemes kórházi szolgálatot zökkenő nélkül követhetné a klinikai, a fiatalok egy része előbb nálunk kopogtatna s mi mintegy rostálást is végezhetnénk. A kiképzés ezzel még gyorsulna is. VI. A kórházi szakorvos-nevelés jellemzése. Nem tagadható, hogy a kórházi szakképzés egyénibb és erélyesebb. A kevés ember kihasználása jobb. tanulási alkalma épp ezért nem kevesebb, mint a klinikán. Embere válogatja, hogy a klinika nagyobb anyagán ki tudja kezdő éveit jól felhasználni, a kórházban csakhamar a munka közepén áll! A kórházi másodorvos szakemberré képzése mindig gyorsabb ütemű, mint a klinikusé. Fiatalabb korban lesz a főnöke közvetlen munkatársa, sőt első segédje. Ebben van veszedelem is. Készültségében hézagok maradhatnak. De másrészt több ideje is van. ha jól él vele. a kevesebb esetet tüzetesebben megismerheti. A betegellátás egyenlőrangú a klinikaival, mert a főorvos aránylag több részt vállal a munkából, mint a klinika igazgatója, akit mindig kész erők támogatnak. A tanításnak áldozott munka helyett a kórházi főorvos többször áll oda segíteni orvosa munkájában. A főnökkel való közvetlen együttdolgozás hasznát pedig nem lehet kicsinybe venni. A kórházi nevelés javára szól, hogy minden szakma egy fedél alatt lévén, általában több alkalom nyílik arra, hogy a másodorvos minden szakkal eleven kapcsolatban, kevésbbé egyoldalúan fejlődjék. A szakorvosnak sem kívánatos az egyoldalúság, különösen a szemésznek nem. Kórházban inkább megkívánhatjuk, hogy végigészleljék azokat az eseteket, amikben szemészi tanácsot adtak. Elmegyünk a beteg boncolására, miután szemfenéki leletet adtunk róla. A határterületek (orr-fülbajok) boncolása is igen tanulságos. A kórházi osztály a klinikánál több alkalmat adhat arra, hogy reménytelen eseteket végigkezeljünk. Arcrákos beteg szaruhártyája épségéért folyó küzdelemre például inkább csak kórházban van alka
