Szemészet, 1939 (75. évfolyam, 1-2. szám)
1939-06-01 / 1. szám
34 homályai, az iris roncsolódása, gyulladása, a lencse elhomályosodása, operatio után pedig a lencsehiány lehetetlenné teszi a teljes, illetve kétszemű, hiánytalan látóélességet, nem is beszélve arról, ha a sklera, retina, üvegtest is sérült vagy fertőzés is társult a bajhoz. Mihelyt a lencse is sérült, maradéktalan gyógyulás nem lehetséges — legfeljebb egész kivételesen, ha a lencsehiány a széli részeken van és a hályog nem lesz teljessé. Kivételesen, apró, mágneses idegentestnek az üvegtestből eltávolítása után is teljes maradhat a látás, ha fertőzés nem volt és a műtét gyorsan megtörtént. Fertőzés okozta gyulladás esetén mindig kétséges a szem meggyógyulása, de még megtarthatása is. A különféle szempontból való vizsgálgatásnak, a változatok, lehetőségek részletezésének, csoportosításának, a statisztika-készítésnek oly végtelen sora lehetséges, hogy arról már köteteket kitevő munkák készültek. Rövid összefoglaló előadás keretében kénytelen vagyok ezekre a statisztikai adatokra utalni. Egy részlettel azonban mégis közelebbről kell foglalkoznunk. Ez a rész a sérüléseknek kor szerinti megoszlása. Feltűnően sok a gyermeksérülés. A 14 éven aluli gyermekek száma az összes áthatoló sérüléseknek kb. egyharmad része. Már régebben összeállítottam egy statisztikát a gyermeksérülések okáról. A fiúgyermekek száma több mint kétszerese a leánygyermekek sérülése számának. Legnagyobb részének, 82-5%-ának oka játék, pajkosság; ipari és mezőgazdasági baleset 12*5 %-ban, egyéb ok (véletlenség) pedig 5%-ban szerepel. A gyermekeknek mintegy 60%-a megvakul a sérült szemre. A gyermeksérülések és a sérülések utáni gyógyulási eredmények a leginkább figyelemre méltók összeállításomból. Az eredmények a leggondosabb szakkezelés mellett is szomorúak. Az áthatoló szemgolyósérülések után a sérült szemeknek több mint a fele megvakul. Statisztikámban 15—20 év előtti sérülések is szerepelnek. 300 betegről évek előtt állítottam össze adataimat. A végső kimenetel megállapításához iparkodtam minél régibb sérüléseket tekintetbe venni, de a végleges állapot sokszor már az intézetből távozáskor kialakul. A sérülés utáni gyógykezeléssel sokat tehetünk ugyan, de az anatómiai változások helyreállítása, vagy az általuk okozott kár megszüntetése a szemgolyó belseje szerkezetének rendkívül finom volta miatt sokszor alig, vagy egyáltalán nem lehetséges. Annál többet tehetnénk a balesetek megelőzése terén. A gyermeksérültek rendkívül magas száma miatt már a korai gyermekkorban kellene nevelni őket egészségük megvédésére és gondozására. Már az első elemi osztálytól kezdve szükséges volna az egészségvédelem elemeire való oktatás. Felnőtt fizikai munkásainkat pedig rendszeres előadásokkal, példák-
