Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-12-01 / 2. szám
24 nem a mozgékony kötőhártyának, hanem a műtéti seb készítésével kapcsolatosan alakított scleralebenynek visszavarrásával sikerült pontosabb és ellenállóbb sebzárást elérnem. A műtétet a következőképen végzem: az érintetlen szemtekei kötőhártyán keresztül a felső egyenes izom ina alatt tartóvarratot vezetek át, majd a szaruhártya felsőrészének megfelelően, a szaruszélnél, 0.2—0.3 cm3 2%-os novocainoldatot fecskendezek a kötőhártya alá, ennek megfelelően a szaruszélen a kötőhártyát felbontom egészen a felső egyenes izom tapadásáig. Ezután a felpreparált kötőhártya alá nyúlva, megfogom a felső egyenes inát és kis szaruhártya tűvel, amelybe hajszál van fűzve, felülről lefelé haladva az inhártya lemezei közé szurok úgy, hogy a tű hegye a szaruszéltől kb. 4 nnn-re jön ki a sclera lemezei közül. (1. ábra.) Ilymódon a fonalat a sclera lemezei között átvezetve, azt kissé, a felső egyenes alatt átvezetett tartóvarrattal együtt megfeszítem. Ezután a rendes módon lebenyes sebet készítek a szaruhártyában, mielőtt azonban a kés, a limbus felső részénél a szarut teljesen átvágná s mikor még kb. 3 mm. átvágatlan rész van a kés éle előtt, a kést laposan hátrafelé fektetem és a sclerából fél vastagságban a behelyezett hajszálvarrat felé néző kb. 3 mm-nyi magas scleralebenyt képezek. (2. ábra.) A lebenyt képző seb nem megy egészen a hajszálvarratig, de lehetőleg megközelíti azt. Ezután a szaruhártyascleralebenyt kissé felhajtva, finom iriscsipővel megfogom a szivárványhártya pupilláris szélirészét ott, ahol a scleralebenyt képeztem, azt meghúzva a sátor-szérűén elötüremkedő irisbe a sugarastesti gyöknek megfelelően 1—2 mm-nyi bemetszést ejtek. (3. ábra.) Ezután az előbb leírt s a sclera lemezei közé helyezett hajszálfonál tűjét át kell vezetnem a szaruhártyával összefüggésben lévő scleralis lebenyen. A scleralebeny átszúrása meglehetős nehézségekbe ütközött mindaddig, míg azt közönséges csipővel próbáltam végrehajtani úgy, hogy ez a nehézség egy újabb csípőkonstruálására vezetett, melynek képét a 4. sz. ábra mutatja. A finomabb horgas csípő mintájára oly csípőt szerkesztettem, amelynek fogóvégén egy kb. 3 mm-nyi átmérőjű közepén lyukas tárcsa van. Az egyik fogó végén a tárcsa nem teljes, hanem ez a rész, bár méretre ugyanolyan, mint a másik, nem tárcsa, hanem patkóalakú. A csípőt úgy használjuk, hogy fogás közben a patkóalakú rész. mindig hátrafelé, tehát a tű beszúrása felé néz. A most ismertetett csipővel a varrat behelyezése úgy történik, hogy a patkós végével hátrafelé fordított csípő segítségével megfogjuk a szaruval össze-
