Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-12-01 / 2. szám
22 Hályog-műtét sclera-varrattal. Dr. HORVÁTH BÉLA előadása a Magyar Szemorvostársaság 1938. október 1. nagygyűlésén. A szemészeknek igen régi problémája az, hogy a hályogműtét sebét valamilyen módon egyesíteni lehessen, amivel el lehetne kerülni egyrészt a műtét utáni sebmegnyílásokat, az azokat követő, sokszor igen súlyos complicatiokat, másrészt ez adná a kerek pupillával való operálás legfőbb biztosítékát. Nem kis szerepe volna a tökéletes sebegyesítésnek a postoperativ fertőzés elkerülésében is. A módszerek, amivel a célt elérni a szemészek törekednek, nagyjában kétfélék. Voltak, akik e célból szaruvarratot alkalmaztak, mások kötőhártyavarrattal, illetőleg kötőhártya-híd alakításával próbálkoztak és próbálkoznak. A .szaruvarrat nem hozta meg a hozzáfűzött reményeket s ennek több oka van, melyek egyike az, hogy a szarut összetartó varrat mellett közvetlenül igen könnyen előtüremkedik a szivárványhártya és így irisprolapsus keletkezik. Különösen áll ez a Mendosa-féle varratra, amelyet magamnak is nagyon sok esetben volt alkalmam kipróbálni, azonban kielégítő eredmény nélkül. Ez a complicatio bekövetkezik iá Liegard-féle varrat alkalmazásával is. Minden szaruvarrat meglehetős veszélyt rejt magában azonkívül oly irányban, hogy a szaruban történő varrás helyén fertőzés támadhat előre nem is látható súlyos oomplicatiokkal. Sok szaruvarratos műtét végzése közben nem láttunk ugyan ilyen fertőzést, azonban legutóbb mégis megtörtént, hogy egy ilyen varrat után az egész szaru elhomályosodott. Ez a homály napok múltán bár feltisztult, mégis ezután meggondolandónak mutatkozik szaruvarrat alkalmazása. A kötőhártya varrás a másik mód, mellyel a hályogműtét sebét biztosítani igyekszünk. Ennék leginkább a Kulint-Blaskovicsféle kötényképzés a leghasználatosabb formája, ami abból áll, hogy
