Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-12-01 / 2. szám
IB „Blaskovies-iskola”, mert nemcsak arról a számos eljárásról van szó, amelyet joggal nevez az egészi világ Blaskovicsról, hanem a munka szelleme, Blaskovics' felfogása és véleménye az egyes eljárásokról, az indikációkról, a kezelési módról, a műtétek hatásmódjáról; ezenkívül az anyag beosztásáról, a leírás módjáról, az illusztrálásról stb. Tekintélyes része ezen tanoknak ebben a könyvben lát először napvilágot, mert Blaskovics a „peripathetikus” tipusu tanítók közé tartozott, aki legszívesebben csevegve, séta közben, vagy fehérasztal mellett „füstölve” fejtette ki álláspontját, néha alapvető dolgokról. S erre bő lehetőség volt, mert mint agglegény, magánéletét is tanítványai között töltötte. Különösen kedvező volt ebből a szempontból az 1918-tól 1925-ig terjedő időszak, amikor a lakásínség arra kényszerítette, hogy az állami szemkórház egyik orvosi lakását foglalja el és orvosaival étkezzen. Azt hiszem, ez az időszak valamennyi akkori „másodorvtoisának” felejthetetlen marad. Az együttesen eltöltött időben sok minden szóba került, de elsősorban és leggyakrabban a szemészet minden problémája, diagnosztika, therapia és műtétek és megint műtétek. Előfordult, hogy néha valamely nem-orvos hölgy isi az asztalnál ült, amikor is kimondatott, hogy most pedig szakkérdést nem szabad fejtegetni. De alig indult meg a beszélgetés, máris valamely operatív kérdés körül forgott. És ez újra meg újra bekövetkezett, míg a vendégnek végre bele kellett nyugodni, hogy az állami szemkórház orvosi kara csak a saját szakmájáról tud beszélni és ezt a legnagyobb szenvedéllyel teszi. Sok minden, ami az „Eingriffe am Auge”Jbam található, itt szűrődött le, vagy legalább is innen a fehérasztaltól indult el. A szemészeti műtéttanon kívül volt még egy kedvenc témája: a látóélesség vizsgálata. Hosszas kísérleteinek és tanulmányainak eredményeként született meg azi „oxyoptria”, a látóélességnek ez a mathematikailag kifogástalanul definiált egysége és az ennek alapján szerkesztett táblái, a „tabellae oxyoptricae”. Azit egyelőre nem sikerült elérni, hogy az oxyoptria nemzetközileg elfogadott egységévé legyen a látóélességnek, noha előnye ugyanaz, mint a dioptriáé a régi hüvelykekben kifejezett gyiijtőtávolság felett. Blaskovics kétségtelenül nagymestere volt az operálásnak és tanításnak. Szemorvos számára alig lehetett felemelőbb, érdekesebb látványt elképzelni, mint őt műtevés közben megfigyelni. A nézőnek az volt az érzése, hogy számára az operálás játék, élvezet,
