Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)

1938-12-01 / 2. szám

8

Lévay Károly: Megilletődött szívvel állok meg e koporsó mellett, Egy tágabb értelemben vett családnak, az Orvoskari Csaba Bajtársi Egyesület vezérségének és „Betyár-Vezér” törzse összeségének gyászát és mélységes fájdalmát hoztam el. Búcsút kell vennem és utolsó „Isten Hozzád”-at kell mondanom a Méltóságom Professornak, tisztelt Patronus Maior Urunknak, de ugyanekkar a szeretett Édesatyánknak is.

Gyors egymásutánban peregnek le előttem az- emlékképek. Hallom, mint volt tanítványa, előadását a nagy és mélytudású Professornak az egyetemi katedrán, majd látom a lelkiismeretes gyógyító-orvost. S most egyszerre előttem áll mint ember, a maga nemes lelkének végtelen gazdagságával. Blaskovics László dr. nem volt a sok szó embere, nála mindig a tettek beszéltek. Mindig törődött velünk. Ha kellett dorgált, ha kellett segített, gyámolított. Életének gazdag tapasztalatával mindig ott volt közöttünk. Az orvostársadalom problémáinak megvitatásakor, magyar fajunk- és nemzeti problémáinkon való töprengéseinkkor atyai szeretetével, jóságos leikéből fakadó szavaival oktatott, buzdított és bátorított, ha csüggedni kezdtünk. Féltett és óva intett, ha már-már elragadott bennünket a fiatalos hév és tűz,

Ezért fáj nekünk ez a találkozás, ezért üli fekete gyász és néma bánat az arcunkra, mert szegényebbek lettünk, mert ismét árvábbak vagyunk. Blaskovics László dr. Téged eltemetünk, de soha nem feledünk. Nemes lelkeddel beköltözöl a mi Nagyjaink -sorába: Balassa János, Hoor Károly, Kuzmik Pál, Bársony János, Borszéky Károly, Kéthlv László báró, Farkas Géza, Szabó József és Blaskovics László emléketek kitörölhetetlenül él az évenként fel-felsorakozó ifjú magyar medikusok szívében Bátorítást válságos időkben Tőletek nyerünk. Szokszor felkeresünk még Téged is Blaskovics László dr.

Elválásunk a földön, záloga boldog találkozásunknak az Örökkévalóságban. Hervadó virágkoszorunkat elhoztuk sírodra, mint végtelen fájdalmunk és szomorúságunk külső symbolumát, de a hervadhatatlan virágcsokor, a Te emléked megmarad szívünkben, mert hisz Te szerettél bennünket, Tégedet mi szerettünk, s ha megnaltál is, Lelked által tovább élsz közöttünk.

Búcsúzom. Isten Veled Professorunk, szeretettel tisztelt Patronus Maior Urunk. Csendes legyen pihenésed.

Koszorúkból, virágokból emelt halmot megnyugvó teste fölé a szeretet és megbecsülés megnyilvánulása. Megtért abba a földbe,