Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-12-01 / 2. szám
0 lünk, mert ezt munkásságod kincseiben átadtad nekünk és az egész •emberiségnek. A szellemi alkotásokon pedig megtörik az Idő hatalma, mert azokat beolvasztja az emberi kultúra időtlen folyása. Felejthetetlen kedves Barátunk, a jó Isten kegyelme legyen veled.” Ezután Ditrói Gábor egyetemi nyilv. r. tanár, a Magyar .Szemorvostársaság elnöke szólt: „A magyar királyi Ferenc József Tudományegyetem Rektora, Tanácsa és Orvosi Kara képviseletében, valamint a Magyar Szemorvos-társaság nevében jöttem búcsút venni a magyar tudományos •élet. nagy halottjától. A volt kolozsvári, jelenleg szegedi egyetem mindég csodálattal figyelte, elismeréssel jutalmazta Biaskovics László géniuszát s a fájdalmas búosúzás e percében megköszöni neki azt, amit az egyetemi tanár, mint tudós kutató, mint hivatott tanító és mint nagyszivii ember a tudománynak, tanítványainak •és embertársainak adott. A Magyar Szemorvostársaság pedig az édes testvér gyászával, fájdalmával áll a koporsó mellett. Siratja egykori elnökét, a kivételesen nagy embert, akiben csodálta az elhivatottság minden jelével pompázó mestert és szerette a tisztaszívü, testvérlelkü kartársat. akinek legnagyobb öröme az volt, ha szemésztársait taníthatta, ha bőkezűen hullathatta tudása ragyogó kincseit, önzetlenül, féltékenykedés nélkül, kedves, úri magyar módon. Körülötte és általa valóban nagy családdá vált a Magyar Szemorvostársaság s most, amikor a szent végső úton egy pillanatra megállítani merjük, azért tehetjük, mert haló porában is áldani akarjuk és áldani fogjuk mindig. Biaskovics László, .szeretett kartársunk, barátunk, nyugodjál békességben! Isten Veled!” Kreiker Aladár egyetemi nyilv. r. tanár a debreceni egyetem •és volt tanítványai nevében beszélt: Biaskovics László egyedül álló, magányos férfiúként élte le éltét, de azért mégis volt családja: tanítványai, akiket éppúgy szeretett, mintha véréből fakadt vér lettek volna, akiknek a nevében búcsúzom most tőle, az atyai mestertől. Tudjuk mindnyájan, Ö a szenwperáláok nagymestere volt. Szemorvos számára nem volt felemelőbb, eszményibb látvány, mint Blaskovicsot operálás közben megfigyelni. A tanításnak is nagymestere volt. A tanítás Nagymesteréhez elzarándokoltak a tanulni vágyók. Tanított élőszóval1 és tanított írásban, tanított magyar nyelven és tanított a nagy világnyelve
