Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)

1938-12-01 / 2. szám

3

nyit mondanom, hogy Ö a Magyar Szemorvostársasággal szemben is bőkezű volt, áldozott idejéből, áldozott erejéből tudásából, végül egészségéből is, hogy az intézmény virágozzon s a magyar szemorvosi tudomány elérhesse azt a magas színvonalat, melyen ma, világszerte elismerten, van. A magyar szemorvosoknak ez a nagy önkéntes egyesülése, mely annyiszor tapsolt elragadtatva az Élőnek, ma mélyen megrendülve, könnyes szemmel nyújtja a hála ■elkésett virágait a Halott felé.

Ditrói Gábor.

Szeptember 29-én

temettük el Blaskovics Lászlót a kerepesi úti temetőben. A súlyos nemzetközi bonyadalmak miatt éppen akkor a háború sötét felhőjének leszakadásától tartottunk, közvetlenül a temetés előtt szólaltak meg a légvédelmi riadót jelző szirénák Budapest felett, ennek ellenére eljött a temetésre mindenki, aki őt szerette, aki az ő nagy tudását, egyéniségét, áldott jó szívét becsülte. Eljöttek számosán a közélet és hadsereg nagyjai közül, eljöttek a hazai egyetemek képviselői, tanártársai, tanítványai, az egyetemek ifjúsága, külön az orvostanhallgatók, ott volt teljes számban intézetének minden tagja és nagyon sok, egészen egyszerű, bánatos arcú, csendesen könnyező ember, azoknak serege, akik az ő kézimunkáját áldják: volt betegei.

Baffay Sándor ev. püspök áldotta meg az anyaföldbe megtérőt. Magas szárnyalású gyászbeszédében, mint a világosság emberéről beszélt róla, aki sok embert emelt ki a homályosságból, sok-sok embernek adta vissza drága kincsét, látását, a világosságot. De a világosság embere volt más vonatkozásban is, mert mindig az igazságot, a tökéletest kereste, minden munkáját a tökéletesség felé törekvés és jóság jellemezte.

Az egyházi szertartás után Verebéig Tibor egyetemi nyiiv. r. tanár, a budapesti kir. magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Rector Magnificusa lépett a koporsóhoz s a következő szavakkal búcsúztatta el:

„A Pázmány Péter Tudományegyetem Tanácsa és Orvoskari Tanártestülete, valamint az Igazságügyi Orvosi Tanács nevében búcsúzom Tőled utolsó utad előtt, kedves Barátunk, Blaskovics László. Bár mi orvos társa id hónapok óta aggódva láttuk arcodon a közelgő halál fuvalatát, mégis váratlanul ért mindnyájunkat sej-