Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-06-01 / 1. szám
37 igen gyorsan kerül az elülső csarnokba, de valamivel lassabban tűnik el, ha a vérconcenlratio süllyed. Második anyagnak a salicylt alkalmaztam. Az állatok testsúly kg.-kint 2 ccm. 2-5%-os Na. salicylicum-oldatot kaptak intravénásán. A salycilgörbe (8. görbe) már több érdekes adatot nyújt. Először is. különös a kezdeti meredek esés a csarnokvízben, amely aligha vezethető vissza a vérben lévő concentratio egyidejű esésére, minthogy az. abszolút mennyiség a vérben még lényegesen nagyobb, mint a csarnokvízben. Nagyon lehetséges azonban, hogy ugyanaz az ok, amely a meredek esést a vérben létrehozta, a csarnokvízben is érvényre jut: a salicyl egy része azonnal a környező szövetekbe kerül. A csarnokvízben az esés természetesen sokkal kisebb, mivel a szövetek egyidejűleg a csarnokvízből és a vérből is kapnak salicylt. A kisfokú emelkedés a lü-ik és a 25-ik óra között bizonyára csak véletlennek tulajdonítható. A további lefolyásban a 25-ik órától egy meglehetősen egyenletes süllyedés következik be a 75-ik óráig, amikor a salicyl nem mutatható ki többé. A csarnokvízben az első esést egy lassú emelkedés követi, amely a 25-ik óráig tart és azzal magyarázható, hogy a csarnokvíz és a vér között még mindig lényeges concentratió-különbség áll fenn. Lehetséges, hogy itt az üvegtestből való diffusio is szerepet játszik. Azután a csarnokvízben is egy lassú esés mutatkozik, noha a salicyl concentratiója a csarnokvízben nem érte el a vérben lévő concentratiót. Valószínű, hogy a salicyl egy része a vérben nem diffundáló alakban kötve van. Az esés a csarnokvízben lassúbb, mint a vérben, úgy, hogy a görbék az 50-ik óránál csaknem találkoznak, de kereszteződésre nem kerül sor. Ami már most az atropin hatását illeti, különbséget nem találtam az említett anyagok csarnokvízből való kiürülési gyorsaságában, illetve a különbségek a hibahatáron belül mozognak. Miután normál sorozatban megállapítottuk, hogy a vizsgált anyag concentratiója mikor éri el tetőfokát, a szemet olyan módon atropinoztuk, hogy az atropinhatás kezdete a concentratio maximummal összeesett. Megállapítható tehát, hogy az atropin a cukor és a salicyl eltűnését a csarnokból nem lassítja, vagyis a csarnok-vér-gátat legalább is a salicyl és glukose számára nem tömíti. Példaként közlöm az egyik vizsgálati sorozatot a salicyl kiürüléséről atropinos és nem atropinos szemen. (1. táblázat.) Mint nem indifferens anyagot, nitritet használtam egy vizsgálati sorozatban, amelyet szintén i. v.-an alkalmaztam. Testsúly kg.-kint csak 0‘04 g-ot tűrtek az állatok. A táblázat mutatja az érdekes lefolyást. (2. táblázat.) A nitrit ugyan gyorsan bejut a csarnokba, de
