Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-06-01 / 1. szám
23 út az, amely a myopia sokat kutatott és vitatott okaihoz végül is elvezetne. Egyelőre nehéz elfogadható módon megmagyarázni azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy 2—3 éves gyermek 4—5 éves D-s hypermetropiája véglegesen változatlan marad. Magam több mint 20 ilyen fakultatív túllátó kancsal esettel rendelkezem, mindenesetre azzal a nagy hiánnyal, hogy (a problémát évekkel ezelőtt nem ismervén) sem a szarui görbülést, sem a csarnok mélységét nem mértem és nem jegyeztem föl rendszeresen. Annyi bizonyos, hogy a túllátók corneális fénytörése általában alacsony, 38—41 D között mozog, azonban kérdéses, hogy ez a csökkenés fokozatosan állt-e elő, avagy kezdettől fogva annyi volt-e. Valószínűbbnek látszik az utóbbi feltevés, mert nehéz elgondolni, hogy miként váljék a cornea az idők folyamán laposabbá. A lencse szerepét sem egészen könnyű tisztázni. Addig, míg adatokkal nem rendelkezünk, minden erre vonatkozó feltevés bizonytalan elmélkedés maradna. Szigorúan a rendelkezésre álló adatokra támaszkodva, azt lehet mondani, hogy az összes szemek 3 csoportba oszthatók. Vannak olyanok, amelyeknek fénytörése (s talán minden optikai konstansa) már az első évtizedben véglegesen megállapodott (stabilizálódott). Ezek a szemek úgy tekinthetők, mint amelyek növekedésüket végleg befejezték. Ide főleg a hypermetropia és emmetropia tartozik, de vannak közöttük myopiások is; saját eseteim között egy 5 D-s, Blegvad esetei között 4, köztük egy 10 D-s, amely 6 éves kortól kezdve többé nem változott. Sajnos, corneális görbületeik ismeretlenek. A másik csoportba az összes myopiák túlnyomó többsége tartozik. Ezek a 10. és 20. életév között stabilizálódnak, teljesen tekintet nélkül arra, hogy végeznek-e közeli munkát, avagy sem. A progreszszió oka részben a tengely hosszirányú növekedése, részben a corneális görbület fokozódása. Kevés számú tapasztalatom ellenére is úgy kell vélekednem, hogy a cornea szerepe igen jelentékeny. A harmadik csoportba azok az esetek tartoznának, amelyeknek progressziója a testi növekedés befejezése után is fennáll. Magam ilyen esettel, amikor tehát ismételt mérések bizonyítanák a felnőtt korban a progressziót, nem rendelkezem. Blegvad statisztikájában is mindössze néhány fordul elő, de ezek nem saját vizsgálatai, hanem egy poliklinika feljegyzéseinek feldolgozásából származnak. Azt pedig igen jól tudjuk, hogy, ha egy idősebb myopiás például 15 D-s üveggel jelentkezik, amelyet évekkel ezelőtt valamely rendelésen kapott, mi pedig 20 D myopiát találunk, ez még legkevésbbé sem jelent pro-
