Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)

1938-06-01 / 1. szám

21

telennek kell tartani, hogy a progresszív myopiák, úgy látszik, tekintélyes része tisztán szarui eredetű. Az esetek másik részében a myopia részben a szaruban, részben a tengelyhosszban leli okát. Ez a körülmény egyszerre megoldja azt a Steiger által meg nem fejtett rejtélyt, hogy miért több myopiánál a magas szarui fénytörés, a hypermetropiánál pedig az alacsony. A szarui görbülés fokozódása 6 év alatt 2-5 D-t kitehet (saját észleletünkből következtetve), de valószínű, hogy több is lehet. Esetleg, ha a szarui görbülés két határesetét vesszük, elgondolható, hogy 39 D-től 49 D-ig terjedhet.

Annyi kétségtelen, hogy a kezdődő rövidlátás elbírálásánál a fénytörés ismételt meghatározásán kívül a szarui görbület viselkedése sem hagyható figyelmen kívül. Ennek számbavételével már eleve kiesik a myopiások tömegéből egy csoport, amely nem, vagy csak részben tengely-myopiás.

Ez a körülmény egymagában természetesen nem jelenti az utolsó érvet a munka-myopia ellen, mert ugyanaz az ismeretlen ok, amely a tengely növekedését hátrafelé előidézi, okozhatja a tengely növekedését előre is, tehát domboríthatja a corneát is. A szarui refrakció fokozódása már önmagában is tengelyhosszabbodást jelent, feltéve, hogy nem szövetszaporulat az oka, ami azonban kevéssé valószínű. Minden bizonnyal így magyarázható, hogy eseteimben a myopia növekedése nagyobb volt, mint a görbületé. Ehhez a többlethez hozzájárulhat s az esetek egy részében hozzá is járul a tengely nyúlása hátrafelé, ami különösen akkor kifejezett, ha a corneális görbület az átlag alatt marad. De 6—8 D myopia kifejlődéséhez kétségtelenül elégséges a szarui fénytörés növekedése 3—4 D-val. Mivel ilyen esetekben a szem hátsó részei, sclera, chorioidea, retina, alkatuk szerint az emmetropiás, sőt hypermetropiás szemnek felelnek meg, ezek a kisebb mértékben rövidlátók más elbírálás alá esnek, mint a tengelymyopiások. Azt hiszem, ezeket az eseteket még az iskola-myopia hívei sem tekintenék a közeli munka következményének, — ha a görbülés fokozódásának oka éppannyira ismeretlen is, mint a tengely nyúlásáé, amely utóbbit úgy is tekinthetjük, mint az ínhártya hátsó pólusának görbülési fokozódását.

A III. számú táblázatban néhány fiatal hypermetropiás és emmetropiás egyén fénytörését állítottam össze. Csupán néhány eset nagyobb számból kiválasztva, de a többi ugyanígy viselkedik. Igen fiatal gyermekkorban rendszerint csak fakultatív hypermetropiások fénytörését van alkalmunk megállapítani. S ezek, tekintettel kancsalságukra, éveken keresztül vissza is térnek ellenőrzésre. A fénytörés meghatározása ezekben az esetekben, 7—8 éves korig az alkalmazko-