Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-12-01 / 2. szám
95 rece.-siv módon öröklődött. (Kissé tágult a coneentrikus beszűkülés és nagy darabon feltisztult a periféria.) Hangoztatja, hogy noha a betegséget therápiás szempontból alkati és ördklődési viszonyai ab ovo reménytelennek ítélik, mindamellett sikerül időlegesen befolyásolni. Eredményei nem subjektivek; vizsgálatait a legszigorúbb elővigyázatossággal végezte. 2. Bendenritter Ferenc: A hályogmütétek utáni látóhártya-leválásról. Az Állami Szemkor házban laz utolsó 8 és % év alatt a retina-leválás miatt ápolt 260 beteg közül 22 (8.4%) volt aphakiás.. (Ebből 12 volt a tokos hályogkivonás.) Az ezidő alatt végzett 1577 hályogoperált közül 8 tokosán és 4 nem tokosán operált kapott ablatio retináét, vagyis a tokosán operáltak 0.9%-a, a nem tokosán operáltak 0.5%-a, az összes hályogoperáltak 0.75%-a. Gyógyult esetek száma 6, azaz 27%. Az aphakiás retinaleválások gyógyulási aránya lényegesen rosszabb, mint a nem aphakiásoké. Az aequatorialis szakadá-ok jobb indulatuak. A kor, a hályogműtét óta eltelt idő, és gyógyulás' között összefüggés nem állapítható meg. Az előrement (túlérett) hályog -s utóhályog-műtét kizárólagos szerepe az ablatio retinae előidézésében bizonyossággal nem állapítható meg, valószínű azonban, hogy egyes esetekben hajlamosító szerepe van. 3. Rötth András: Kétoldali retinaleválásről. Az Áll. Szemkórházban 8 és % év alatt 270 beteget ápoltak retinaleválás miatt, ezek közül 33 betegnek (12.2%) mindkét szemén keletkezett ez a betegség. Az első szemen átlagban 39.5, a második szemen 44.2 éves korban. 14 agyén szerepel 30 éves kor alatt! Mindenféle retinaszakadás előfordul. Az első és a második szemen mindig ugyanolyan fajta a szakadás és majdnem mindig azonos helyen jelentkezik mindkét szemben. Ez a tény erős bizonyíték amellett, hogy az idiopathieus retinaleválás veleszületett hajlam alapján fejlődő retina-elfajulás következménye. A kórjóslat rosszabb mint az egyoldali esetekben, de ezt főleg a fiatalok óriási, nem gyógyuló szakadásai okozzák. 4. Csillag Ferenc: Rétinalis cysta és látóhártya-leválás. Apró retina hólyagok csak akkor idéznek elő látóhártya-szakadást s ezzel leválást, ha megpukkanva egész vastagságában átszakítják az ideghártyát. Több ora-szakadást és- ideghártya leválást látott már, ahol ezek előidézője csakis a nagy látóhártya-cysta lehetett. Egyik évekig figyelt betegénél a helyén lévő ideghártyában fejlődő cysta előbb ora-szakadást, majd a látóhártya leválását okozta nálkül, hogy a hólyag maga megrepedt volna. A növekedő hólyag közvetlen környezetében az ideghártyát alapjáról felemeli. Az ora-szakadásnál a látóhártya széli tapadása megszűnik, az a cysta fölött eltolódik, a szemfenéken ráncokba gvürődik, majd mind szélesebb területen leválik alapjáról. E hólyagok elroncsolását (Weve szrint) szükségesnek tartja már a baj kezdetén, mielőtt nagyobb károkat okoznának a szemfenéken. A nagy cysták keletkezését — megfigyelései alapján — külső hatásokra vezeti vissza. Hazzászólások: Miklós Andor: Megemlíti, hogy egyik észleletükben 60 éves férfinál, kinek mindkét szemén 6—6 D. rövidlátása volt, előbb a jobb szemen, majd 5 év múlva a bal szemen lépett fel ablatio. Mindkét alkalommal az óra serrata-nál belül-felül óriás repedést találtak. A betegnél a műtét eredménytelen maradt. Ez az eset is megerősíteni látszik, hogy az idősebb korban fellépő kétoldali ablatio prognosisa rosszabb, mint a fiatalabb egyéneken.
