Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)

1938-12-01 / 2. szám

86

teszi majd a Szemorvostársaságnak a késő utódokban is megújuló kegyelete.

Felejthetetlen nagy halottunk emlékének hódoljunk hallgatag felállással.

Még más szomorúságok is érték Társaságunkat az elmúlt év alatt.

Elvesztettük a szemészeti tudományok és Társulatunk nagy barátját, Paunz Márk professort. A rhinogén eredetű látóideggyulladások nagy kutatója kora ifjúságától kezdve együtt dolgozott a szemészekkel s érdeklődése haláláig nem lankadt. Fáradhatatlan jó orvos volt, akinek emlékét megőrizzük s most felállással tiszteljük meg.

Hosszú tisztes orvosi élet után elhunyt Társulatunk kiérdemesült tagja, idősb, nemes Somogyi Zoltán közkórházi főorvos és igazgató Debrecenben. Lelkes és becsült szemész volt, ki fiából is szemészt nevelt s ki, amíg kora megengedte, szorgalmasan vett részt ügyeinkben. Áldozzunk emlékének felállással.

Egy nyári este elment Incze Klára is. A hibbant agyú beteg,, kit gyógyított, akivel jót tett, fegyverrel lepte meg és megölte.. Törvényt ült fölötte, mint mondta, a rossz a jó fölött, a harag a szelídség fölött, az esztelenség az ész fölött. A büntetés: az ártatlan fiatal leányélet elvétele. Szegény Incze Klára! Ott állott a boldogság kapujában s ha volt valaki, aki igazán megérdemelte volna a boldogságot, az ő volt. Kötelességtudó, szorgalmas, becsületesmunkás, tehetséges öröklődéstani kutató, a betegek barátja, igazi orvosa ... és menyasszony! Boldog menyasszony, aki már a fátyolt készítgette. S a fátyolból szemfedő lett és a menyasszonyi ruhából halotti ruha. Sohasem felejtem el csodálkozóan mosolygó arcát, amint ottfeküdt a padlón s mi kezeinket tördelve térdepeltünk mellette. Mártír halála ezrek lelkét mozgatta meg s temetésén láthattuk, hogy az igaz orvost még mindig megbecsülik az emberek. A csendes alföldi temetőben virághalom emelkedett Erdély leányának sírja felé s az egyszerű emberek mesét kezdenek mondani róla. Szóljon csak a mese, legyen egyre szebb, fényesebb. Mint az ő emléke ami szíveinkben.

Az elnök és a közgyűlés tagjai felállással s pár pillanatnyi csendes emlékezéssel áldoznak emlékének.

Fájnak a veszteségek, de felemelnek a példák, amiket az elveszítettek mutattak. És példájukat követve dolgozunk mi is tovább az örök tudomány és az örök emberiség nevében.