Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-12-01 / 2. szám
83 A szemészet a legkiépítettebb szakok közé tartozik, de ma is méltán, vonzza az új alkotásra vágyókat. önfeláldozás az egész orvosi pálya és a szemészet az a része, amely közben legkevésbbé fenyeget avval, hogy „az emberi méltóság veszítsen szemünkben.” (Schütz Antal.) Testünk világa a szemünk, ékszernél értékesebb, mikroszkóp pontosságú csodálatos érzékszerv. A szemfenék képe egy darabja az élet titkainak. Műszereink finomak, berendezésünk, vizsgáló szobánk senkit sem ijeszt. Felvonni előttünk az élet minden kora. Tudnunk kell bánni pár éves gyermekkel és műtétre készülő, eltörődött öregekkel. A szemész visszaadhatja a látást, ez nagy teljesítmény és bármily megszokott, mindig új erőforrás. Biztat a betegek öröme és hálája. Visszaadott látás: újra kezdett élet. A kudarcot talán inkább viseljük, mint a sebészek, mert balsikerü operáltjaink is élő vádként köztünk maradnak. A szemészi hivatás értékjelzője az is, hogy több szemészt házasságban kötött össze. Érdekes, hogy a szemészi hivatás milyen gyakran jelentkezik ugyanazon családokban hárommégy nemzedékben is. Schulek professzornak, a magyar szemészi iskola megalapítójának jubileumára a tanítványok arcképük albumát adták át. Ezekből hatnak fia lett ugyancsak szemésszé. Mindig őszinte örömem volt, ha valakit a szemészetnek megnyerhettem, mert szeretem pályámat. De mikor dicsérem, elismerem, hogy ezt mindenki joggal teheti a maga hivatásával, ha szívvellélekkel műveli és bele nem fáradt. Nem tagadtam, sőt részletesen tárgyaltam a szemészi pálya nehézségeit. Ide tartozik az is, hogy a szemorvos berendezése a legdrágábbak közé tartozik. Azután ma még csak kevesen juthatnak önálló működési térhez. De aki jól felkészülten és egy kis önmegtagadással vidékre megy, áldása lehet egész környékének és nem csalódik számításában. Persze ahhoz, hogy valakire rábízzuk szemünket, sok bizalom kell; ezért a kezdet, a jó hírszerzés ideje aránylag hosszú. A hivatás tudata nagy segítség a mi pályánkon is, nélküle elfásulunk. Az igazi hivatottság abban áll, hogy lelkesein és örömmel dolgozunk, bízunk magunkban és kellő határok közt ösztönösen is cselekszünk. A hivatott szívesen tanít is, ír is; de csak akkor, ha van elég, érett mondanivalója. Nem aggasztja, hogy neve emléke
