Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-06-01 / 1. szám
14 szemhasználat korlátozására kell, hogy szorítkozzék, s itt kezdődik a baj. Ez a korlátozás — még enyhe formáiban is — távolról sem olyan jelentéktelen beavatkozás az egyén életébe, mintha eltiltanánk pld. a dohányzástól, vagy sporttól, vagy mintha valamely diétát, vagy életrendet írnánk elő a számára. Nehéz előre megítélni, hogy az írás-olvasást korlátozó tanács — különösen, ha kezdődő myopiás gyermek sorsáért aggódó szülőről van szó —• milyen következményekkel fog járni a gyermekre nézve. Nem hinném, hogy túlzás volna az a megállapítás, hogy ezen a ponton a szemorvos egy elméleti és nehezen indokolható elgondolás alapján nagyon könnyen átlépheti a „nil nocere1" elvét. Az orvostudomány múltja gyakran szolgáltatott példákat arra, hogy egy-egy kézenfekvőnek látszó, de mégis elhibázott elgondolás a gyakorlati megvilágításban milyen súlyosan károsította az orvosi segítséget kereső beteget. A myopia irodalmán végigtekintve, elképesztő, hogy mi mindent vittek már véghez a rövidlátó szemen, mindenesetre a gyógyítani-, vagy megállítani-akarás szándékával, de végeredményben a beteg károsításával. Huzamos atropinozás, évekre menő pilocarpinozás, konvex-üvegek, vagy a szükségesnél gyengébb konkáv-iivegek rendelése, sclerotomia anterior és posterior, sorozatos szarucsapolás, a sugártest átmetszése, különböző szemizmok átvágása, a szemgolyó tartós komprimálása külön e célra összeállított készülékkel (nemrégen Franciaországban) stb. Legújabban Grunert közli, hogy nem egyszer trepanálta a myopiás szemet. Merem állítani, hogy mindé bajok között egyáltalában nem a legkisebb a szemhasználat, az írás és olvasás korlátozása. Hiszen kétségtelen, hogy a tiltó rendelkezés az esetek nagy számában hátrányos következményekkel nem jár, amennyiben a beteg nem, vagy ímmelámmal követi. De nem mindig van így. Előfordulhat, s meg is esik, hogy valakit az írás-olvasásban, az embernek legfontosabb szellemi tevékenységében, a megvakulásra vagy legalább is a további romlás veszélyére való hivatkozással korlátozni, döntően életbevágó beavatkozás. Például a pályaválasztásnál. Valószínűleg többen rendelkeznek olyan esettel, amikor a serdülő myopiás gyermek szülei pályaválasztási tanácsért fordulnak a szemorvoshoz. Ilyenkor az a veszedelem áll fenn, hogy az ifjú az éppen neki való szellemi, tudományos, mérnöki, tanári stb. pályáról egyéb, gyakorlatiasabb pályára terelődik. Grunert myopiásokról közölt kortörténetei között egy argói nő egészen magától értetődően adja elő, hogy eredetileg tudományos
