Szemészet, 1938 (74. évfolyam, 1-2. szám)
1938-12-01 / 2. szám
71 Mint záró-remegés újra jelentkezhetik a félelem jól megoldott nehéz műtét végén, az utolsó varratok behelyezésekor; jelezve, hogy az operáló uralma idegrendszere felett fogytán van. A munka közben fokozódó aggodalom komolyabb. Késziiletlenségnek, idegességnek jele. Az ilyenek az elkövetkező bajokért aggódnak. Az operáló szoktassa magát ahhoz, hogy mindig csak azon járjon az esze, amit éppen tesz; az éppen végzett metszés, az eszköz éle, egyáltalán a jelen pillanatra érdekelje. A legnagyobb bajban is tartsa meg önuralmát, álljon a helyzet magaslatán. Sohase gondolja, hogy az eset elveszett, hogy már nem köteles mindent megtenni azért a szemért. Még látást menthet meg. Az ítélőképesség elvesztésének szomorú példái nagyritkán a szemészetben is előfordulnak. Mikor az operáló azt gondolja, most már úgyis minden mindegy. Hivatottságának jele, ha fejét el nem veszti. önuralom kérdése, hogy a bajért ne vádolja a rosszul tartó beteget. Ott a műtét perceiben csak árthat vele, akár joggal hibáztathatja az operáltat, akár nem. Képzeljük csak magunkat a beteg helyzetébe! Amit végeztünk, bizonyosan jó legyen. Szabad, sőt kell nyugodtan gondolkoznunk, eszközt választanunk, hajtását is beigazítanunk. A varratot kicseréljük, ha nem jól tart. Nem igyekszünk a feladatunktól szabadulni, míg a legjobban meg nem oldottuk. Az operáló ne károsítsa a szöveteket fölöslegesen, ne töltse evvel az időt; de ne higgye azt se, hogy majd jól gyógyul, amit félig készen hagyott. A jó operáló mindig tudja, hogy melyik pillanatban mit kell tennie. A műtét eshetőségeire készen áll. Amikor kell, mindig a legjobbat teszi. Mindig biztos a dolgában, az előre nem látott veszélyeket. azonnal elbírálja és a legjobban megoldja. Nem fél és nem töpreng, mert a tettek embere. Hosszú az útja a jó operáló felkészülésének, a tapasztalatgyűjtésnek és önnevelésnek. A jó sebész azonnal el tud válni gondolatban is betegétől, amikor bekötötte és rendelkezéseit megtette s aztán egészen a következőé. Hogy mit, hogy végzett és hogyan gyógyul, úgyis meglátja később. Jelszava: Age, quod agis. Van, aki nem vallja be, hogy fél és jól teszi. Nem hazugságból, hanem mert így védekezik ellene. A félelmet meg kell vetni; az fél legkevésbbé, aki nem is gondol rá. Aki a félőkről nevetve beszél, magamagát biztatja. Aki a feladat nehézségeit lebecsüli, magamagát védi attól, hogy a teher túlságosan ne nyomja. Az olyan kijelentés, hogy „aki fél, ne operáljon”, azt jelenti, hogy
