Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)
1935-09-30 / 1. szám
73 befecskendést adunk. A kötőhártya felszabadítása az izom testére merőleges metszéssel kezdődik, melynek distalis részébe vezérfonalat öltünk. Az izom tökéletes felszabadítása után megfelelően hátul izomcsípővel fogjuk meg az izom testét és a tapadási helyéről lemetsszük. Ezek után következik a két episcleralis varrat behelyezése olymódon, hogy a két varrat az izomlécet közrefogta, egyik előtte, közelebb a corneához, másik közvetlenül az izomléc mögött lett beöltve. A varratokat tovább az izom alsó felszíne felől öltöttük át, annyira hátrafelé, mint amilyen nagy darabot szántunk az izom testéből kimetszeni. A két varrat az izom testében egymástól olyan távolságra került, mint amilyen távol voltak egymástól a sclerában. Azután a varratokat a kötőhártyán át vezettük. A varratok megcsomózása előtt a segéd a szemet a belső izomnál, vagy a kötőhártya limbusi részénél fogva kifelé gördíti, miközben az izmot a még rajtalévő izomcsípőnél fogva előrehúzzuk és könnyen a kívánt helyre fektetjük. A varratok csomózása után következik az izomdarab resectiója és azután a kötőhártya sebének két varrattal való zárása. Varrateltávolítás rendszerint a 12. napon, addig az első napokban, amíg szükséges binoculus, lehetőleg a harmadik naptól kezdve a Blaskovics ajánlotta kötés ; a nem operált szemen a szögletben hagyjuk a beteget kikandikálni. A műtéti eredményeim már kezdetben (rövidesen 30 műtétet végeztem ilymódon) oly mértékben kielégítőknek és biztatóknak mutatkoztak, hogy a klinikán csakhamar áttértünk erre a módra. Az azelőtt végzett többféle kancsalsági műtéttel szemben sok előnye mutatkozott. Ezek között a legfontosabbak : sikerült a kísérő tenotomiák számát csökkenteni, gyakran teljes javítást sikerült elérni egy műtéttel, még 40—50 fokos kancsalságoknál is, kozmetikailag az eredmény teljesen kielégítő volt, a rögzítés helyén nem mutatkozott kipúposodás, a két varrat alkalmazása a műtétet biztonságosabbá tette. Még az első időben az eredeti műtéten kisebb módosítást végeztem, éppen a hatás fokozása és a varratok biztosabb tartása végett. A két varrat eredetileg közrefogta az izomlécet. Azonban éppen a közvetlenül az izomléc mögött, tehát distalisan fekvő varrat scleralis beöltése túlságosan nehéznek bizonyult (itt igen vékony a sclera), ez a varrat a beöltés közben gyakran könnyen ki is szakadt, ezért a varratokat a következő időkben azután úgy helyeztem el, hogy mindkét varrat az izomléc elé kerüljön. Egyik közvetlenül a léc mellett, a másik pedig attól 2—3mm-re
