Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)

1935-09-30 / 1. szám

47

sok éven keresztül, esetleg lappangóak maradhatnak az egyén egész életén át is. Ezért azon esetekben is, amikor fentemlített sérülések valamelyike következtében jön létre daganat, meg kell legyen a dispositio is, nevezetesen az addig nem működő hibás embryonalis sejtek, melyek az állandó laesio következtében activálódnak és burjánzásuk által okozzák azt a szövetnövedéket, mely a rosszindulatú daganat jellegzetességeivel bír.

Megállapíthatjuk, hogy a vegyi, hő, mechanikus, sugárzó természetű chronikus inger kedvez a rosszindulatú daganatok kifejlődésének, akár eddig egészséges szövetben, akár pedig olyanban, amely újképződés iránti hajlamát már megmutatta (jóindulatú daganat alakjában). Ez utóbbiak közül igen sok található az irodalomban, Langer betege, katona, aki kézhátán megsérült, később a sérülés helyén heg támadt, amely egy ottlévő lapos, pigmentált naevusra is ráterjedt. Néhány hónap múlva szövettanilag »naevocarcinomát« mutató daganat keletkezett a hegben. Christiani, Strasser és Schöppler hasonló esetekről számolnak be. Möller esetében a felső áthajlási redőbe jutott idegentest körül papilloma képződött, amelyet kiirtottak, az idegentestet eltávolították, a daganat mégis kiújult, majd generalisálódott, áttételeket képezett a bőrben és a beteg 3% év alatt meghalt.

fokkal nehezebbé válik a kérdés akkor, ha azt kell eldöntenünk, hogy egyszeri sérülést tarthatunk-e a daganat okának. Itt az oki összefüggés a daganat és a trauma között még tisztázatlan, bár tudott és elfogadott tény, hogy rosszindulatú daganat kifejlődhetik sérülések helyén vagy azok közelében, de hogy mi ennek a daganatképződésnek a mechanismusa, azt egyelőre nem tudjuk. Említik, hogy valamely külerőszak gyulladást indíthat meg és lefolyása közben túllépi a functionalis kereteket, rosszindulatú daganattal végződik. Sokan megengedik, hogy egyszeri sérülés gyorsíthatja más meglévő daganat növekedését, amely a sérülés idejében latens vagy megnyugodott állapotban már jelen volt, de sokak véleménye, hogy a sérülés a legtöbb esetben csak »incidens«, amely a beteg figyelmét a már meglévő daganatra odairányítja (Hausmann, Orth, Dürck).

Meg kell állapítanunk, hogy az irodalomban egyetlen olyan eset sincs, amelyben tudományos alapon positive megállapították volna az okozati összefüggést. Dürck ezért azt mondja, hogy kórbonctani szempontból az egyszeri sérülés és a daganat közötti