Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)

1935-09-30 / 1. szám

30

valaki a keratitis parenchymatosa gyógyíthatósága dolgában, lueses szembajról lévén szó, mégis csak kötelességének érzi (remélhetőleg !) minden szemorvos, hogy hatékony luesellenes kúrát alkalmazzon azon az alapon, hogy nemcsak a lueses egyén szemét kell gyógyítani, hanem a lueses egyént s annak szembaját is. Ha tehát mások ezzel a két gyógymóddal nem jutnak olyan kedvező eredményre, mint én, akkor csak a modus procedendiben lehet a hiba. Ez késztet arra, hogy újra leírjam azt a kezelési módot, melyről már vagy 15 éve beszámoltam s amelyen bármit is változtatni semmi okom sem volt. Megjegyzem, hogy ez az általános kezelésre vonatkozik, míg a lokális kezelés nem áll egyébből ma sem, mint a kísérő iritisnek vagy uveitisnek mydriaticummal való fékezéséből és a beszürődések felszívódásának dioninnal való serkentéséből.* Minthogy pedig ez az eljárás (t. i. a leírandó általános kezelés) is csak orvosi kezelés, nem pedig varázslat, azért ne várja tőle senki azt, hogy a kellő időben elmulasztott kezelés után visszamaradt kötőszövetes homályokat el lehessen vele tüntetni.

Amit el lehet vele érni, a következő : a bajt kezdetén el tudjuk fojtani sok esetben, más esetekben igen rövid és enyhe lefolyását tudjuk biztosítani. Mennél tovább állott fenn már a gyulladás, annál kevésbbé számíthatunk azonnali hatásra, de még 2—3 hetes gyulladások esetében is nagyon szembeötlő szokott lenni az eredmény, mely abban nyilvánul, hogy a fénykerülés és szemhéj görcs szinte azonnal elmúlik, a ciliaris belöveltség csökken, a beszürődések a comeában nem terjednek, sőt hamarosan kezdenek feltisztulni. Végeredményben nem marad vagy alig marad corneahomály. Szóval mindaz, amire hiába törekedtünk akkor, mikor a lues-ellenes kezelés még csak higanybedörzsölésből állott és ingertherapiáról még nem tudtunk, s amikor bele kellett nyugodnunk, hogy szemünk láttára lesz mind sűrűbb a beszűrődés, a baj hónapokig tart s többnyire csak kevés látás marad meg, néha semmi.

Az immár többszáz esetben kipróbált eljárást a következő egyszerű sémába lehet foglalni:

Az első, harmadik, hatodik napon tejbefecskendés, szükség esetén még a 9. vagy 10-ik napon is. (A tej előkészíté* Legújabban chinint ajánlott két szerző (Schereschewsky, Selinger) localis alkalmazásra, kenőcsben. Még nem volt alkalmam vele kísérletet tenni.