Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)

1935-09-30 / 1. szám

136

sebbe valamilyen fertőző anyagot, vagy másodlagos úton nem került később a lőcsatornába. Valószínűleg a robbanás okozta felhevülés pusztítja el a lövedéken — s így a seréten is — tapadó baktériumokat.

Igen fontos a szem későbbi sorsát illetőleg, hogy hol akadt meg a serét. Ritkán történik, hogy a serét csak a szaruhártyát fúrja át s az iris mellső lapján fennakadva a mellső csarnokban marad. Csak kis átmérőjű, csekély energiával haladó seréteknél lehetséges ez, amit a perforatio mechanismusa, a serét alaki és kinetikai tulajdonságai magyaráznak. A serét a perforatio után mindig tovább halad s a kinetikai energiájától függ, vájjon az üvegtestben marad-e vagy befúródik a sclera rostjai közé, vagy pedig áthatol rajta teljesen s a bulbus mögötti szövetekben akad meg.

A szemgolyóban maradó fém-idegentesteknél a sérülés helyén és nagyságán s az esetleges, fertőzésen kívül még a szembe került idegentest vegyi hatása is jelentős tényező. Ha fertőzés nem keletkezett s a sérülést a bulbus kiheverte a nélkül, hogy az idegentestet eltávolítani lehetett volna, a bennmaradó idegentest a szervezet védekező tevékenysége folytán betokolódik. Dacára annak, hogy az idegentest körül így képződött kötőszövet tömött, ér- s így aránylag oxygenszegény, a fémes testecskék oxydálódnak s lassan-lassan oldódnak. Az így keletkezett — szövetnedvekben oldódó — vegyületek chemiai hatást fejtenek ki. Főleg a vas és a réz az, amely a szervezetben aránylag könnyen oldódik. Az ólom megváltozása a szövetekben szinte jelentéktelen. A különböző viselkedés oka részben a szervezet chemismusában keresendő : valószínűleg az, hogy a szövetnedv lúgos vegyhatású. S míg a vas és a réz lúgos vegyhatás mellett is oldódik, addig az ólom nem. Leber foglalkozott ezzel a kérdéssel behatóan állatkísérletei alapján. A betokolódott idegentestek vándorlásánál a mechanikai okokon kívül (a szövetek mozgása, az idegentest súlya stb.) fontos szerepe van a fémes idegentestek chemiai hatásának. Az oldódott fémsók átdiffundálva az őket körülvevő tokon, egyrészt a távolabbi szövetekben beivódási tüneteket (calcosis, siderosis) okoznak, másrészt gyulladást váltanak ki. Ez a gyulladás természetszerűleg az idegentest környékén a legnagyobb mértékű s a mechanikai okok mellett a vándorlást elősegíti, illetve lehetővé teszi.

A fémek különböző chemiai hatásával magyarázhatjuk az