Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)
1935-09-30 / 1. szám
104 szabályozni. Morax is érbeidegződési zavarban véli a baj okát megtalálni. Mint már jeleztem, sérüléses zöldhályognak kell elfogadnunk az olyat is, melynél a szemgolyó maga nem, csupán a test szenvedett el jelentékeny mértékű rázkódtatást. Ilyet elsőnek Landesberg 1869-ben írt le. Ha a csarnokzug elzáródásának kórkeltő szerepét az elsődleges sérüléses zöldhályogok kifejlődésében elfogadjuk, akkor a test megrázkódtatásai nyomán fejlődő elsődleges zöldhályogok támadásának megmagyarázása nem okoz nehézséget. Véleményem szerint azonban a test rázkódtatása után fejlődő zöldhályogok csak egy részének okát lehet a csarnokzug elzáródásában keresni (nem is szólva arról, hogy kórszövettani leletek e felvétel helyességét nem bizonyítják), míg másik jelentékeny részének oka a balesettel járó nagy izgalomra, felindulásra vezethető vissza, és így azokat tulajdonképpen felindulásos zöldhályogoknak kell felfogni, mely esetben a test rázkódtatása a zöldhályogra hajlamos, vagy készen álló szemen lelki úton rohamot vált ki. Minthogy azonban az elfogadott tudományos álláspont szerint az indirect sérüléses zöldhályogok — mint amilyen a felindulásos zöldliályog is — csak a látóideg anyagi elváltozásával kapcsolatban fejlődhetnek ki, a felizgulással járó vérkeringési zavart kell olyanoknak tekinteni, mely a szemgolyó és így a látóideg vérellátásában idéz elő változást. Olyan felindulásos zöldhályog, mely a nélkül támad, hogy a test valamely részét közvetlen sérülés érje, nehezen képzelhető el és kártalanítás alapját nem képezheti. Baleseti sérülésnek általában külső erőművi behatás közvetlen következményeit nevezzük, a test rázkódtatása után támadó elsődleges zöldhályogok ezek szerint valamely balesetnek nem közvetlen, hanem csupán közvetett folyományai. Ilyen eset kortörténetét és kártalanítási szempontból történt elbírálását a következőkben adhatom. N. J.-né 50 éves munkásnő 1928. évi október hó 6-án munkahelyéről hazamenet egy villamosról leszállás közben leesett, jobb karját erősen megütötte és kisebbfokú agyrázkódást szenvedett. Állítása szerint a villamosról leesve semmire sem emlékszik vissza, a baleset helyére kiszállt mentők kórházba vitték, sérült azonban erre sem emlékszik; csak a kórházban tért magához, ahol két hétig feküdt, mely idő alatt többször eszméletlen volt. A kórházból kijövet kezelőorvosa, 1928. évi október hó 20-tól 1929. évi július hó 12-ig gyógyította s aki a kezelésről szóló orvosi jelentésében megjegyzi,
