Szemészet, 1935 (70. évfolyam, 1. szám)
1935-09-30 / 1. szám
99 és egyéb elváltozásokat is találtam, amelyek a vasúti szolgálatot ab ovo lehetetlenné tették volna. S midőn kérdeztem, hogy kerülhetett ilyen szemmel a vasúthoz, úgy azt felelte az egyik : »Kérem, akkor azt nem vették oly pontosan, hogy menynyit látok«. Más esetben pedig az volt a válasz : »Kérem, ne tessék ezt a kérdést most már firtatni«. Sapienti sat! Minthogy azt mondja az utasítás, hogy »nagy súly helyezendő arra, hogy mindazok, akik a vasúti végrehajtó szolgálatnál már alkalmazva vannak, különösen a mozdony-, motor- és vonatkísérőszolgálatnál alkalmazott egyének tökéletes látási s színmegkülönböztetési és fényérzékelési képességgel bírjanak«, szükséges, hogy ezek időszakosan évenként átvizsgáltassanak. Az újonnan felvettek pedig alkalmaztatásuk után hat hónapra újra és véglegesítésük előtt pedig még egyszer megvizsgálandók. Ha a közlekedési vállalatok ez okvetlen szükséges vizsgálatokat lelkiismereti kérdésekké teszik, úgy a fiatal szemorvos-generáció jó része új elhelyezkedést találna mint alkalmassági és ellenőrző szemvizsgálatokat végző szakorvos, mert a betegbiztosító intézetek szakorvosai — jelenlegi szolgálati pragmaticájuk szerint — erre rá nem érnek és nincsenek is kötelezve. E vizsgálatok nem is írhatók a betegbiztosító intézetek, hanem a közlekedési vállalatok terhére. Összeütközés esetében sokszor az derül ki, hogy a vezető látásában volt a defectus. A kártérítési költségek jóval többet tesznek ki, mint az egészségügyi szolgálat praeventiv megszervezése : megfelelő szakemberek alkalmazása és a megfelelő vizsgálóeszközök beszerzése. Nem volna szabad előfordulni olyan esetnek, hogy egy színlátásvizsgáló könyvet, melynek értéke 15 pengő (belföldi kiadás nem lévén), ne lehessen egy vasúti társaságnak beszerezni azért, mert a Nemzeti Bank nem utalta ki a szükséges devizát ! Sattler prof. és Kaiser egészségügyi tan. Berufswahl und Auge, 1931-ben megjelent könyve ismerteti a német birodalomban jelenleg érvényes összes felvételi szabályzatokat és így benne kiterjeszkedik a vasúti szabályzatokra is. A német birodalmi vasutaknál jelenleg érvényes szabályzat 1926 január 1-én lépett életbe : »Vorschriften für die Feststellung der körperlichen Tauglichkeit des Reichsbahnpersonals«. E szabályzatból csak néhány pontot óhajtanék itt idézni. Az egyik az : »Bei leichteren Erkrankungen oder Magéin kann die Reichs-7*
