Szemészet, 1928 (61. évfolyam, 1. szám)

1928-04-08 / 1. szám

Olvasóinkhoz.

Hirschler Ignác az Orvosi Hetilap 1863. évi december lió 20*án megjelent számában a „Szemészet“ melléklet meg* indítását azzal indokolta meg, hogy a szemorvoslás tudós mánya abban az időben olyan gyors fejlődést mutatott, amire alig volt példa. 1881*ben Schutek Vilmos vette át a ,,Szemészet“ szerkesztését HirschlertöX, a magyar tudomás nyos orvosi irodalom megalapítójától, ki mint Schutek írja „a fejlődő fiatalságra ébresztőleg hatott elsősorban szakmás jában, de sokoldalú működésénél és vonzó szellemes egyénis ségénél fogva az általános művelődés irányában is“.

Schutek kifejtette, hogy „szükség van reá, hogy az emberiség tudomány fejlődésében minél több nemzeti egyés miség, tehát a magyar is, osztozzék;

szükség van reá, hogy saját nemzeti megerősödésünkre a tudományfejlesztő emberi törekvésekben illően szeres peljünk;

szükség van a hazai tudományos mozgalmak, különösen a hazai egyetemeknek, hogy fiatal erőkkel szaporodjanak és hogy tanszékek betöltésénél tudományos munkálkodásra képes egyének választásra álljanak;

szüksége van az ország sínylődő szemészeti ügyének szemészeti szakértőkre nagyobb számban.“

Ez igazságok félszázad után mitsem veszítettek érvé* nyűkből, erejükből. 1905*ben Schutek tanszékével a „Szemészét“ szerkesztését is örököltem s a következő programmot adtam:

„Minden igyekezetem arra fog irányulni, hogy e folyós irat éppen úgy szolgálja a magyar tudományos irodalom fej* lesztését, mint a gyakorlóorvos igényeit. A mi nyelvi viszo* nyaink nem engedik meg, hogy magyarul egy tisztán szak* embernek szánt folyóirat fennállhasson, viszont nem mond* hatunk le Schutek Vilmos azon törekvéséről, mely a magyar tudományos szakirodalom létesítésére irányult s melyet a következőkép fejezett ki: „Amíg más nagy nemzetek tudó* mányos vívmányaikat a maguk javára Íratják, mi kisebbek nem lehetünk oly nagylelkűek, hogy ilyenről lemondjunk.“ „Másrészt azonban a gyakorlóorvos e folyóirattól jog* gal megkívánhatja, hogy a mindennapi élet követeléseinek is megfeleljen. A szembetegségek oly sok szállal függnek össze az orvosi tudomány többi ágaival, a látás megmentése oly nagyfontosságú feladat, hogy a gyakorlóorvos ismereteinek ébrentartását, a tudományos haladásnak gyakorlati alkal* mazására tanácsot s útmutatást kíván tőlünk. Arra fogok törekedni, hogy a „Szemészet“ e kettős feladatot egymással harmóniában tartsa.“

1