Szemészet, 1928 (61. évfolyam, 1. szám)
1928-04-08 / 1. szám
18 met»féle hártya közvetlen szomszédságában a legszélesebbek. A Descemet» féle hártya ép. Az endothel teljesen hiányzik. A szaruhártya megvastagodása a limbuson túl hamar megszűnik, az inhártya már a limbus közvetlen szomszédságában rendes vastagságúnak látszik és a rendesnél alig sejtdúsabb. A laza subconjunctivalis szövet és az episklera izzadmányos fellazulása folytán főleg a szemgolyó egyik felé» ben többszörösére megvastagodott. Itt az episkleralis és subconjunctivalis szövetben csak specifikus festéssel kivehető laza gombafonalas»hálózat van. Az elülső csarnok tele van szemcsésen megalvadt izzadmánnyal, amelybe a csarnok széli részeiben gömbsejtek, polynuclearis leukocyták és vörösvérsejtek vannak sűrűn beágyazva és pedig nemcsak a csarnok alján, a hypopyon helyén, hanem köröskörül. A csarnokzug fenekén és az iris gyökében hosszú fonalakból álló gombatelep van (1. 1. ábra). A pupil» Iát borító izzadmányban számos elszórt pigmentsejt látszik. Az irisen három, egymásba éles határ nélkül átmenő szakasz tűnik fel, amelyben az elváltozások lényegesen eltérnek egymástól, nevezetesen a sphincter területe, az iris középső része és peripheriás harmada. A sphincter területe kissé sejtdúsabbnak és a fibrines izzadmányképződés folytán tömöttebbnek látszik, de alakját és szerkezetét egyébként jól meg» őrizte. A pigmentlemez burjánzott és összefüggő rétegekben levált. Az iris középső részében nagy hézagok tűnnek fel, amelyek a krypták helyén a csarnokbeli izzadmánnyal összefüggésben vannak. Helyenkint nem lát» szik semmi egyéb az iris finomabb szerkezetéből, mint a vérerek és adven» titiájuk. A pigmentlemez ezen a helyen egy szabálytalan, helyenkint szét» eső sejtsorból áll. A peripheriás harmadban gömbsejtek és polynuclearisok lépnek fel, amelyek az iris gyöke felé szaporodnak és a csarnokzug területén oly sűrűn lepik el a szövetét, hogy az iris a csarnokzugban lévő sejtes izzad» mánnyal összefüggő sejtdús izzadmánytömeggé olvad össze (1. 1. ábra). Az iris hátulsó felületén ebben a peripheriás szakaszában teljesen meg» szűnt az összefüggő pigmenthámréteg, a pigmentsejtek egymástól és az iristől elváltak, szaporodtak és tömegesen szétestek, úgyhogy itt az iris hátsó felületén egy kb. 10 sejt szélességű pigmentsejtes felrakodás látszik, amely az iris szövetétől a Bruchsféle hártya által élesen el van határolva. Ez a sejtes felrakodás a sugártest felé kétszeresen kiszélesedik és ott a sugártest körüli izzadmánnyal vegyül. A Schlemnvféle csatorna ban és a ligamentum pectinatum lemezei kö» zött fehér» és vörösvérsejtek vannak. Sugártest. A sugárizomban helyenkint apró vérzések látszanak, egyéb» ként nagyjában ép. Annál súlyosabb elváltozásokat találunk a sugárnyúl» ványok területén. A sugártest egész belső felületét ugyanis hatalmas fibri» nes»sejtes izzadmányréteg borítja, amely elől a hátulsó csarnokot teljesen kitölti, hátul az üvegtest és a sugártest között foglal helyet. A sugárnyúl» ványok az izzadmányban csaknem teljesen elpusztultak; csak a kötőszöve» tes vázuk és itt»ott megmaradt pigmentrögök jelzik helyenkint a helyüket. A sejtmagok tekintélyes része nem, vagy csak rosszul festődik és az egész területet, keresztül»kasul fonják a gomba hosszú fonalai. Az érhártyában a következő viszonyokat találjuk: a szemgolyó egyik felében az óra serrata táján gömbsejtes beszűrődés tűnik fel keskeny réteg» ben, amely hátrafelé hirtelen kiszélesedik, majd újra fogy, úgyhogy 3 mm hosszú, 2 mm»nyire az üvegtest felé domborodó, csaknem tályogra emlé» keztető képlet keletkezik. Az előző és következő metszetekből kitűnik, hogy a beszűrődés a szemgolyó ezen felében az érhártya elülső részét igen nagy kiterjedésben elfoglalja és pedig olymódon, hogy a sejtek a kisebb és Hajszálerek rété» gét nemcsak teljesen ellepik, hanem a lamina vitreae chorioideaet fel» emelve egy vastag összefüggő nagykiterjedésű felrakodást okoznak, amely» bői a fent leírt csomó módjára több kisebb»nagyobb csomószerű, körül» írtabb megvastagodás emelkedik ki. Ezt a granulomaszerű burjánzást csak»
