Szemészet, 1928 (61. évfolyam, 1. szám)
1928-04-08 / 1. szám
12 jelentéktelen hiba, nagyon feltűnővé és torzítóvá válhatik. A harmadik fontos szempont a recidiv ament esség. A műtét* nek lehetőleg olyan viszonyokat kell teremteni, hogy a kő* vetkezményes heges zsugorodás lehetőségét már eleve ki* zárja. Ha ezeknek a szempontoknak az alapján bíráljuk el a trichiasis ellen rendelkezésünkre álló műtéti módokat, majd mindegyiken találhatunk valami kifogásolni valót. Ha a műtét lényege a pillaszőrsor kiirtása, vagy eltolása (Flarer, Stellwag, Jaesche^Arlt), akkor a következményes hegesedés ismét bőrt húz a tarsusnak az intermarginalis vo* nalban fekvő széléhez. Maga a bőr, vagy a bőrben lévő sző* rök válhatnak érintővé, tehát a recidiva könnyen és gyor* san bekövetkezik. Ha margino?plastikát végzünk, és plasti* kai anyagul nyeles, vagy nyeletlen bőrcsíkot használunk (Waldhauer, Spencer, Watson, Machek, Burchardt), akkor a helyzet alig jobb. Maguk a pillaszőrök nem képesek ugyan újra trichiatikus helyzetbe kerülni, de az intermarginalis tarsalis szélhez újra csak bőr csatlakozik, azaz az intermar* ginalis felszín első felét bőr alkotja, amely szarut termel, és amelyben szőrök nőnek. A műtét és áthelyezés okozta izga* lom még azt is eredményezheti, hogy az esetleg életben ma* radt lanugoíszálak érintő szőrökké fejlődhetnek ki. Ezért javasolta Van Millingen azt, hogy az eltolt pilla* szőrsor és a szemhéj széle közé nyálkahártyát ültessünk. Műtétének eredménye functio és recidivamentesség szem* pontjából kielégítő. A kozmetikai eredmény azonban gyak* ran kívánni valót hagy hátra, mert a szemhéj szélén meg* tapadt száj nyálkahártya maradandó vörös szegélyt alkot. 1. ábra. 2. ábra.
